Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Lovász György: Bulla Béla és a magyar tájkutatás
Cholnoky újabb könyve Pécsett „Magyarország Földrajza” címen jelenik meg 1929-ben, mint a pécsi Tudományos Gyűjtemény 101. száma. A területi beosztásban, azaz az 1918-ban meghatározott „geográfiai egységek”-ben nem tapasztalható változás. Figyelemre méltó azonban a területegységek jellemzésének tematikája. Ebben a munkájában adja először a „geográfiai egységeknek”, és ezeken belül a kisebb tereknek — a korábbi „tájképi megjelenés helyett” — az első felszínfejlő- dési szintézisét. Ezáltal az egyes területek különbözősége eltérő felszínfejlődésükben nyilvánul meg. Ezek leírásában már jelentős helyet kapnak a „geográfiai egységben ’’található domborzat formák, mint pl. a solti tanúhegy, löszdolinák, teraszok, tiszaparti dű- nék, turzások, morotvák, holtmedrek, zátonyok, epi- genetikus völgyek stb. A korábbiakhoz képest ebben a műben már „forma-leltárt” kapunk az egyes területekre vonatkozóan. A fenti vázlatból is egyértelműnek látszik, hogy az 1863—65-től számítható időszakot kezdetben a szimpla morfográfiai és felszíni geológiai leírás jellemzi. Ezt követően előtérbe kerül a geológiai-szerkezeti jellemzés. A tájleírás tematikáját illetően a harmadik szakaszban a tájak jellemzésében, ill. megkülönböztetésében jelentős szerepet kap az alaktani leírás, ill. a felszínfejlődés különbözősége. A hazai föld természeti táj-beosztását vázlatosan ismertető munkák tükrében néhány megállapítás tehető a tudományos megismerés fejlődését illetően.- Azonosulni lehet Bulla értékelésével, miszerint az eddigi munkálatok elsősorban leírások voltak, amelyek „találó általánosságnál” többet ritkán adtak (Bulla B. 1962). Felesik. A medence aljzat Jenőfalvával, Csíkkarc- fialvával, Oltfalvával. 1943. (Fotó: Bulla Béla)- Az eddigi tér-felosztások rendszerének megalkotásában nevezéktani szempontból kizárólag a „területrész”, a „földtani csoportok” és a „geográfiai egység” szerepel.- Ebben a fejlődési szakaszban a természetföldrajz elsősorban a geomorfológiai kutatásokat jelentette, és természetes módon igen közel állt a geológiához. Ebből adódóan a terület-kategóriák leírásának tematikájában egyrészt a geológiai-szerkezeti szemlélet nyilvánul meg, amely kiegészült a táji megjelenés, ill. a morfográfiai jelleg bemutatásával.- Az 1920-as évek végével záruló időszakban Cholnoky munkásságának eredményeként már készülnek „geográfiai egységekről” geomorfológiai leírások, ill. felszínfejlődési szintézisek, de már egyre gyakrabban találkozunk a „táj"fogalmával is.- A komplex földrajz ebben az időben nem fogalmazódott meg még természetföldrajzon belül sem. Az 1920-as évek második felétől - a hazai tájföldrajzi irodalom vázlatos elemzése során — megjelennek a kis- területekre vonatkozó, de komplex földrajzi jellemzésre törekvő tanulmányok (pl. Mihalik L. 1926., Kövér F. 1930., Holló K. 1930. stb.) Ezek között kiemelkedőnek ítéljük Bulla 1928-ban megjelent ,yl Keszthelyi-hegységföldrajza” című értekezését (Bulla B. 1928). A fent példaként említett tanulmányok elsősorban geológiai, geomorfológiai és emberföldrajzi elemzéseket tartalmaznak, de Bulla - a fentieken kívül — jelentős teret szentel az addig mellőzött diszciplínáknak (éghajlat, vízrajz, talaj- növényföldrajz), sőt a hegységnek, mint kultúrtájnak, és gazdasági viszonyainak elemzésére is. Bulla már a doktori disszertációjában az elődöktől merőben eltérő új koncepciót vázol fel a tájkutatással kapcsolatban. Ez a munka terepkutatásokon alapuló komplex földrajzi táj-elemzésnek minősíthető. Szakít az egysíkú, a területnek (tájnak) csak a geomorfológiai viszonyait feltáró kutatással. A későbbiekben maga is helyteleníti a geomorfológia túltengését a földrajzi kutatásokban {Bulla B. 1955). A történeti hűség megkívánja a Kogutovicz Károly által írt, és 1930-ban megjelent „Dunántúl és Kisalföld írásban és képekben”című két kötetes monográfiájának említését is, hiszen az öt kötetre tervezett, és az egész Kárpát-medencét feldolgozó sorozatnak előszavában az első tájföldrajzi monográfiát tervezte megírni. Ez azonban — amint az első két kötet tartalmából egyértelműen kiderül — a tájaknak elsősorban a társada26
