Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
MÚZEUMI KÖNYVTÁR - Földrajztankönyv a múltból (Kovács Sándor)
íródott. Szerzője neve nincs feltüntetve a könyvben. Metodikájában emlékeztet a francia Rousseau módszerére, aki a természet olvasókönyvéből tanította Emilt. Egy tanító természetbe vezető sétájaként írja le a csillagászati ismereteket. Rímel a Hármas kis tükör módszerére is, amennyiben a megyéket leíró fejezeteit - a memorizálás megkönnyítésére - versbe szedve írja le. A régi jól bevált kérdés - felelet módszert is alkalmazza a fejezetek végén. Adatok sokaságát zúdítja a diákra felsorolásszerűen, és kevés magyarázatot, összefüggést ismertet. Ez a helyzet - Humboldt és Ritter geográfusok hatására - csak az 1904 -es tanterv után változott meg, amikor a lexikális tudás elsőségét felváltotta az összefüggések ismertetésére irányuló törekvés. A szemléletesség és a gyakorlati hasznosíthatóság is ekkor nyer nagyobb teret. Mindez azonban az általunk most elemzett könyvben még nem érhető tetten. Mindössze a végén találunk pár földgömb ábrát. Az 1675 -ben magyarul is megjelent Come- nius mű, az Orbis Sensualium Pictus (Az érzékelhető dolgok képes világa) hatása tehát 200 év után sem fedezhető fel benne. Érdekes korabeli szemléletére, hogy még a csillagok közé sorolja a bolygókat is. Néhány korabeli kifejezése ma már kuriózumnak számít a magyar nyelvben. Például vulkán helyett használja a tűz- hegyet is, kikötő helyett révpartot, kenguru helyett az ugrányt. Kiegyezés előtti könyvként Ausztriához sorolja hazánkat. Európa országait Németország köré csoportosítva tárgyalja. Tartalmát tekintve az államisme irodalom formájában leíró módon lexikálisán tárgyalja megyénként Magyarországot és Erdélyt (amely ekkor külön tartomány). Külön beszél a székelyek földjéről. Ismerteti az 5 végvidéket, a katonai határtartományokat. A hazaszeretetre nevelés érdekében - s ezt pozitívumaként kell értékelnünk - gyakran dicséri az ország szépségét, gazdagságát és fájdalommal hiányolja iparának kezdetlegességét. Szűkebb pátriánkat Érdet Hamzsabég néven említi, és dicséri jó borát. Jellemző rá, hogy a természet szépségeinek kiemelésével egyrészt esztétikumra nevel, ugyanakkor hangsúlyozza a Teremtő nagyságát is, tehát világnézetileg is nevel. Kovács Sándor 142
