Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
IN MEMORIAM - Búcsú Dr. Juba Ferenctől (Dr. Kubassek János)
Lajosnak néprajzi, kultúrantropológiai terepmunka végzésére, Balázs Dénesnek a Lagoa Santa közelében található karsztvidék és barlangok részletes felmérésére. Múzeumunk alapítójával rokonlelkek voltak, barátságuk átívelte az Atlanti-óceánt. Bányai Mihály önzetlen segítőkészségét, tudomány iránti elkötelezettségét múzeumának látogatói mindig nagyra értékelték. Ellátogatott Érdre, s adományával hozzájárult Balázs Dénes szobrának elkészítéséhez. Súlyos betegen is sokat dolgozott. Életeleme volt a jó célokért való küzdés, a teremtés, az alkotómunka. Családja, felesége és leányai nagy szeretettel ápolták. Távozása mindazoknak, akik ismerték és szerették, szomorú és fájdalmas érzés. Kegyelettel és tisztelettel őrizzük emlékét. Reméljük, hogy az általa alapított múzeum még sokáig emlékeztet munkásságára! Dr. Kubassek János BÚCSÚ DR. JUBA FERENCTŐL (Nagyvárad, 1915. november 25. - Bécs, 2006. május 10.) Megpróbáltatásokban és eredményekben egyaránt gazdag életút ért véget Bécsben, 2006. május 10-én. Dr. Juba Ferenc, a sokoldalú polihisztor 91 esztendős korában, baleset következtében meghalt. Hosszú élete során, számos munkaterületen bizonyította rendkívüli képességeit. Nagyváradon született 1915. november 25-én. Általános és középiskolai tanulmányait Komáromban a bencéseknél, majd Pozsonyban végezte. Pécsen szerzett orvosi és jogi diplomát. A Magyar Királyi Duna Tengerhajózási Vállalatnál különböző beosztásokban dolgozott, majd hosszújáratú tengerészkapitányi vizsgát tett. Napi munkája mellett hangyaszorgalommal kutatta a magyar hajózás tárgyi emlékeit, írásos forrásait. Több évtizedes fáradozása eredményeként hozta létre a szülővárosaként szeretett Komáromban a róla elnevezett tengerészeti gyűjteményt, mely a város fontos idegen- forgalmi vonzerejét jelenti. Juba Ferenc energiát, fáradtságot, pénzt nem kímélve önzetlenül dolgozott azért, hogy ne váljanak az enyészet martalékává tengerészetünk múltjának emlékei. Levelezésben állt a világ minden táján szétszóródva élt kollégákkal, múzeumokkal, intézményekkel. Gyakran volt meghívott előadója történelmi konferenciáknak, hagyományőrző rendezvényeknek. Előadásait nagy tárgyismeret, szakirodalmi tájékozottság, világhorizontra való kitekintés, hazája és szakmája iránti elkötelezettség jellemezte. Rendszeresen publikált szakfolyóiratokban, s cikkeivel elsősorban a német nyelvterületen szerzett elismerést a hajózástörténeti kérdésekkel foglalkozók körében. Rengeteget segített az adatgyűjtő munkában. Mindig megosztotta eredményeit a fiatalabb szakemberekkel. Erkölcsi és emberi példát adott az önként vállalt számkivetettség- ben. Bécsi otthona tudományos műhellyé vált, mely szinte az egész világra hatott, ahol foglalkoztak hajózástörténeti kérdésekkel. Az Adria-kutatás történetének legalaposabb ismerője volt. Páratlan memóriája, részletekbe menő, minden szakterületet felölelő, a heraldikától a hadtörténelemig, a földrajztól a navigációig terjedő ismeretanyaga, személyi kapcsolatrendszere, több évtizedes kutatásai őt predesztinálták arra, hogy monográfiában foglalja össze e témakör legfontosabb mérföldköveit. Sajnálatos, hogy hosszú élete során oly sok önként vállalt kötelezettségnek tett eleget, hogy e nagy mű megírására már nem tudott elegendő időt fordítani. Mindig mindenkinek segített, ahol tudott. Szakmai körökben, Argentínától Ausztráliáig, Amerikától Dél-Afrikáig mindenütt fogalom volt a neve. Tekintélye azokra is jótékonyan kisugárzott, akiket 123
