Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)

KÖZLEMÉNYEK - Dr. Marosi Sándor: Bulla Béla természetföldrajzi életműve

és a hazai viszonyokra alkalmazva, középhegységeinkben Bulla a felsőkrétától a középsőmiocénig az erózióbázistól függetlenül végbement trópusi tönkösödést, majd a helvéti kiemelkedés után a középsőpannonig szubtrópusi areális tönkösödést tételezett fel, amit a tektonikus mozgások átmenetileg azért megzavarhattak. Majd a felsőpannonig az areális erózió csökkent ütemével s egyre inkább mérsékelt övi lineáris erózióval számol. A felsőpannóniai beltóhoz és a feltételezett felsőpliocén fluviolakusztrikus vízrendszerhez igazodó areális letárolás szerinte hegységperemeinken lenyesett hegyláblejtőket eredményezett. A pleisztocén nedvesebb szakaszában a lineáris erózió, a völgyképződés és a karsztos térszínformálódás, „a hideg-száraz periódusokban az időszakosan fagyott lejtőkön a szoliflukció, a krioplanáció és a korrózió, valamint a törmelékképződés és a laterális erózió begység-lábfelszínek alakításával volt jellegzetes. A Zempléni-hegységben a Hegyalja, a Blikkben a Bükkalja, a Mátrában a Mátraalja, a Bakonyban a balatoni Riviera és a Bakonyalja a legtípusosabb példái a jégkorszaki periglaciális hegylábfelszínnek. ”

A munkatársai és tanítványai eredményeire is támaszkodó területi vonatkozású fenti összegzése természetesen szintén finomult azóta, de trópusi tönkö- södési koncepciója alapján kiállta az idő próbáját.

A tundrajelenségek, periglaciális formák kutatásában is újszerű eredményeket ért el, amelyek hozzájárultak tágabb tematikai síkon végzett munkássága sikeréhez, megállapításai igazolásához. Például a poláris és szubpoláris tundraképződményekre vonatkozó nemzetközi kutatáseredményeket már munkássága első időszakában adaptálta, s hasonló fosszilis periglaciális jelenségekre és formákra, kifagyással keletkezett törmelék-felhalmozódásokra, „kötengerekre" hazai kutatásai során mindig kellőképpen felfigyelt.

Szintetizáló és elméletileg is útmutató, alapozó táj- földrajzi kutatásai, feldolgozásai, térképezései nélkülözhetetlenek az utókor számára is. A tájföldrajzban rendkívül otthonos, aktív táj kutató és táj kutatásokra folyton ösztönző, azokat irányító Bulla koncepciójából, szemléletéből ma is érdemes néhány gondolatot felelevenítenünk. A tájat az övezetes tagolódást mutató földrajzi burok taxonómiai egységének tekintette. 1962-ben megjelent tanulmányában is hangsúlyozta, hogy „őseredeti, teljesen természetes állapotban lévő, tehát a társadalom hatásától, bizonyos fokú társadalmi

átalakítástól mentes táj ma már nagyon kevés van a Földön”. „A korszerű földrajzi szemlélet csak társadalmi munkával többé-kevésbé átalakított természeti tájat ismer. Sőt, leghelyesebb, ha az esetleges félreértésekre alkalmat adó ’természeti’jelző elhagyásával a földrajzi burok individuális területegységeinek jelzésére egyszerűen a táj megnevezést használjuk. ”

Ebben a témakörben elért eredményeiről, felfogásairól mai előadótársaim még részletesebben szólnak.

Megadta Magyarország tájbeosztását is hierarchikus rendben, s térképén feltüntetett egységek szerint jellemezte azokat. Ezek az eredményei is alapul szolgáltak a hazai tájbeosztás kialakításához csakúgy, mint azokhoz a részletes, komplex, a társadalmi-gazdasági szférára is egyre inkább tekintettel levő regionális kutatásokhoz, amelyek eredményei a „Magyarország tájföldrajza" című sorozat vaskos köteteiben öltöttek és öltenek testet.

Miként Bulla egész munkásságára jellemző, 1954- ben ,aiz elmélet és gyakorlat egységének kérdése és a hazai geomorfológiai vizsgálatok” című tanulmányában megfogalmazott tétele, miszerint „a természeti erőforrások tudományosan megalapozott okszerű felhasználását” kell célul kitűzni, hiszen számos olyan emberi tevékenység ismeretes, amely ugyan tágabb értelemben vett természetátalakitás „tagadhatatlanul sok előnnyel, de még több kárral, valójában azonban a földrajzi környezet életének ismerete hiányában sok esetben káros beavatkozás a természet rendjébe”.

E több mint fél évszázados intelem egyre meg- fontolandóbbá, aktuálisabbá vált és örökérvényű. A természeti erőforrások, adottságok és társadalmigazdasági jelenségek, tevékenységek kapcsolatának kérdése, a célszerű környezethasználat egyre inkább tudományos és gyakorlati kérdés globális, regionális és lokális szinten is.

Bulla tudományos tevékenységének bemutatása teljességében persze még címszavakban sem lehetséges ilyen rövid összegzésben (pl. Balatonnal kapcsolatos alapvető kutatásai, különböző tájainkról publikált feldolgozásai, tudománytörténeti munkássága stbj. Összességében mindenképpen elmondható, hogy egész tudományos pályafutását jellemzi a megismerés vágya, az alkotó tudós nyugtalansága, ami állandó, céltudatos munkára ösztönzi. A szakirodalom kitűnő ismerete, kritikus szemlélete, bámulatos koncep9