Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
IRODALMI FIGYELŐ - Buldózer-halálra ítélt falvak Erdélyben (K. J.)
írva megállapítja, hogy az 1886. végi német—brit egyezmény nyitva hagyta az akkor még ismeretlen Rudolf-tó környékének kérdését, bár a németek Witu központtal létrehozott (mai) észak-kenyai érdekterülete bázisul szolgálhatott volna annak megszerzésére. 1890-ben a helgolandi egyezmény viszont e német érdekszférát felszámolta és az angol uralmat helyezte itt is kilátásba. Ekkor a britek a terjeszkedő etióp állammal konfrontálódtak. A távoli, sivatagos végeken ez az ellentét csak a kitűzött (és magára hagyott) brit, valamint etióp zászlók kölcsönös eltávolításában jelentkezett. H. Austinnak az Omo-deltában hagyott Union Jack-jét 1899. aug. 21-én cserélte etiópra N. Sz. Leontyev. A cári kormány ugyanis az orosz ortodox és a kopt keresztény egyházaknak az európaiaktól való különállására alapozva próbálkozott Etiópiában befolyásra szert tenni, szorgalmazva a kereskedelmi kapcsolatokat, és — mai szóval — „katonai tanácsadókat” is küldött. Ebben a helyzetben mindkét oldalról görbe szemmel nézték az amerikai Smith második útjának előkészületeit. Az Omo-folyó kérdése és a terület nílusi kapcsolatainak felfedezéstörténeti tárgyalása mellett olyan érdekes gondolatokat közöl a régi utazók és a helyi lakosság közötti konfliktusokról Smith-nek a boranákkal vívott véres csatái kapcsán, amelyek általános emberi (pszichológiai) alapon magyarázzák az összetűzéseket kiváltó okokat. Közvetett bizonyítékok alapján valószínűnek tartja azt is, hogy az utánuk járt Cavendish egyszerűen elhallgatta konfliktusait a turkanákkal, hogy ezzel is kiemelje saját (angol) sikereit. A századforduló Rudolf-tó környéki mozgalmas két évtizedéről részletgazdag és árnyalt képet nyújtó kiadványt Teleki Géza (Washington) javaslatára küldte el a szerző az ELTE Földrajzi Könyvtára számára. Dr. Gábris Gyula Buldózer-halába ítélt falvak Erdélyben A Magyar Nemzet 1988. augusztus 2-án a Neuer Weg című NSZK-beli lap július 6-i száma alapján hírt adott több erdélyi szász falu lerombolásáról. Az értelmetlen bulldózer-halálra ítélt településeket a tudósítás a német források nyomán név szerint is felsorolta. Nem kis megdöbbenéssel értesülhet a világ a Barcaság, s egyben Erdély kulturális ékszereinek számító falvak pusztulásáról. A Brassó megyében található Zeiden — magyar nevén Feketehalom — (románul Codlea) építészettörténeti értékeinek megsemmisítése különösen fájdalmas tény. Feketehalmon többször megfordult a jeles földrajztudós, Cholnoky Jenő, aki tudományos munkái mellett festő- és rajzoló művészként is értékes alkotásokat hagyott az utókorra. Cholnoky első felesége, Barrois Petronella halála után gyermekei nevelése érdekében újra megnősült. Egykori tanítványát, egy brassói gimnáziumi tanár leányát, Fink Idát vette feleségül. E családi kapcsolat okán gyakran időzött Brassóban és a környező falvakban. Páratlanul gazdag szellemi hagyatéka — mely özvegye és leszármazottai önzetlen segítőkészségéből menekült meg az enyészettől és került köztulajdonba — számos, a nagyközönség előtt ismeretlen rajzot tartalmaz. Ezek közül három, 1917. augusztus 17-én készült grafika rögzíti az utókor számára a német cikk szerint most elpusztított Feketehalom községben a Mühlgasse és a Flintergasse utcák ház és kaputípusait, úgy, ahogy a tudós művész hetven évvel ezelőtt látta, s ahogy az utánunk következő generációk tagjai a jövőben már nem láthatják. Az emberiség évszázadok során át őrzött, áldozatos munkával gyarapított, világháborúk csatározásait túlélt erdélyi kultúrkincsek elpusztításával Európa egy darabját semmisítik meg! Dr. Kubassek János 85
