Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Mikoviny Sámuelről - nyugat-európai szemmel (A. MD.)

MIKOVINY SÁMUELRŐL — NYUGAT-EURÓPAI SZEMMEL Mikoviny Sámuelt a magyarországi térképtörténet (és így a hazai geográfia története is) joggal tekinti múltunk egyik legjelentősebb szellemi kiválóságának. De nem lényegtelen az sem, hogy mit tud róla, miként értékeli őt a külföldi tudomány- és technikatörténet ? Nemrégiben jelent meg dr. Deák Andrásnak, az eszter­gomi Vízügyi Múzeum munkatársának kis könyvecskéje, amely Mikoviny három nagyobb értekezésének, és több levelének magyar fordítását, ill. szövegét tartalmazza, emellett a szerző érdekesen és újszerűén értékeli a mérnök-tudós életművét*. E könyv alapján Anita McConnell asszony, a tengertan, meteorológia és földmérés ismert nevű angol kutatója (ma a Royal Institution Tudomány- és Technikatörténeti Központjának tiszteletbeli munkatársa) rövid angol nyelvű ismertetést közölt Mikoviny Sámuelről. A „Land and Minerals Surveying” (Földi és Bányászati Felmérés) c. folyóirat 1988. júniusi számában meg­jelent cikk magyar fordítását teljes terjedelmében közöljük. (Szerk.) „A magyar kartográfia történetének nagy alakjá­ról, Mikoviny Sámuelről (1700—1750) megjelent tanulmány arra emlékeztet bennünket, hogy az ország jelentős szerepe egykor jóval a jelenlegi hatá­rain túlra is kiterjedt. Területén évszázadokig har­coltak egymással a keresztény és az oszmán török hadak, amikor pedig a veszély elmúlt, vele együtt megszűnt a nyugat érdeklődése is e régió iránt. Azok számára, akik nem tudnak megbirkózni a magyar szöveggel, az alábbi beszámoló adhat tájékoz­tatást. Mikoviny Sámuel magyar nemes és hazafi volt, matematikusnak, mérnöknek és térképésznek egy­aránt kiváló. Már korán az európai szellemű Bél Mátyásnak (Matthias Belius), Magyarország nagy­szabású földrajzi leírása szerzőjének hatása alá került. Ettől kezdve a térképész mesterséghez szük­séges szakmai jártasság megszerzésére törekedett. 1719-ben Nürnbergben J. G. Puschnernél tanult rajzolni, nürnbergi látképei tetszést is arattak. Saját szavaival élve: „az isteni matematikát” és a csillagá­szatot az altdorfi egyetemen tanulta. 1723-ban át­ment a jénai egyetemre, hogy megismerkedjék a térképészet technológiájával. A következő években tett tanulmányút után Po­zsonyban, Magyarország akkori székvárosában te­lepedett le (ahol 1714 óta Bél Mátyás is tevékenyke­dett), mivel kinevezték Pozsony vármegye mate­matikusává és vízmérnökévé. A gátakért, a lecsapo- lásokért és az árvízvédelemért volt felelős. Ezeken kívül földmérési és térképészeti megbízásokat is kapott, az ilyen feladatok megszervezésében is ta­pasztalatokat szerzett. így amikor 1731-ben csá­szári rendeletben Mikoviny azt a feladatot kapta, hogy térképezze fel Magyarország valamennyi vár­megyéjét, örömmel vállalta ezt a hatalmas munkát. Munkamódszereit a mesteréhez, Bél Mátyáshoz címzett, 1723-ban megjelent fiktív „Epistolá”-ban fogalmazta meg. Ezt a rövid, mindössze 24 oldalas, latin nyelvű szöveget most újból kinyomtatták, magyar fordítással és Mikoviny további két feljegy­zésének magyar szövegével együtt, amelyek Bél „Notitia” c. művének első (1735) és harmadik (1737), Bécsben megjelent köteteihez csatolt. A Deák András tollából származó további magya­rázó szöveget tartalmazó kiadvány magyarul látott napvilágot, Bartha Lajos szerkesztői közreműködé­sével. Mit nyújthat a könyv a tárgyalt kor iránt érdek­lődő angol olvasónak, ha feltesszük, hogy a szöveget el tudja olvasni? A szerző bőségesen illusztrálta művét, sok hivatkozás hozzáférhető, az érdeklődő történész ezért némi kitartással rendelkezve kísértést érez, hogy utánajárjon ennek az Európa távoli vidé­kén élt, alig ismert személyiségnek. Két önálló mellékletet találunk a kötetben: Mikoviny tői Po­zsony vármegye reprodukcióját és Pozsony város hosszúkás látképét. Térképeinek szerkesztéséhez Mikoviny megsze­rezte a csillagászati, matematikai és vízrajzi alap­ismereteket. Epistolá-ját és egyéb értekezéseit csillagászati mérésekkel, háromszögelési és egyéb ellenőrző adatokkal látta el. Mivel abban az időben még nem volt egyetlen, általánosan elfogadott kezdő meridián, Mikoviny kénytelen volt a sajátját hasz­nálni: a híres pozsonyi kezdőmeridiánt 1 óra 3 perc 50 másodpercben állapította meg a párizsi dél­körhöz képest. Epistolá-ját illusztrálandó közölte Pozsony, Besztercebánya, Nagykároly, Jászberény, Kecskemét, Szeged, Buda és Pest helyére vonatkozó, 1728. június 21. és 1731. június 15. közt végzett számításainak eredményeit. Ugyanígy, második értekezésében közzétette Pozsony, Selmecbánya, Buda és Pest földrajzi hosszúságának és szélességé­nek adatait, amelyeket 1733 és 1736 közt kapott. Mindkét értekezésében hangsúlyozza, hogy a közölt adatok csupán töredékét jelentik terepi munká­jának. Mikoviny három láb sugarú, összecsukható, cél­zóval, teleszkóppal és nézőkével ellátott kvadránst használt. Az ívet maga osztotta be a [szög] perc tizedrészéig terjedő pontossággal. Számításaihoz La Hire és Wurzelbauer csillagászati táblázatait használta. A csillagászati helymeghatározásokon * Az érdekes és értékes könyvecske címe: A „Hungária Nova” megrajzolója: Mikoviny Sámuel. A latin szöveget fordította, életrajzi ismertetéssel és magyarázattal ellátta Deák András. Vízügyi Dokumentációs Szolgáltató Leányvállalat, Budapest, 1987. Ára: 46 Ft. A könyvet, amely Mikoviny legfontosabb tanulmányait és leveleit teljes terjedelemben közli, minden föld­rajz- és térképtörténet iránt érdeklődő figyelmébe ajánljuk! 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom