Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Érd és környéke földtörténeti vázlata
Agyagos, homokos laza rétegsorozat, mely az ó- harmadidőszak végéről, a felső-oligocén katti vagy újabb elnevezés szerint az egeri emeletéből származik. Kora abszolút időszámítással 30—23 millió év. Jellegzetes ősmaradványa (vezérkövülete) a Glycy- meris obovata nevű kagyló (régebbi elnevezéssel Pectunculus obovatus), melyről ezt a kőzetösszletet pektunkuluszos homoknak is nevezik. Sokkal nagyobb területen látható felszínen az a durva homokból, kavicsból és vékonyabb agyagrétegekből álló üledéksorozat, amely az előbb említett katti vagy egeri rétegek tetejére rakódott le kb. 22—17 millió évvel ezelőtt az alsó-miocén időszakban. Vastagsága helyenként meghaladja a 100—150 m-t. Földtanilag három részre tagolják: eggenburgi, ottnangi és kárpáti emeletre. Ez a kavicsos-homokos kőzetféleség uralja a felszínt az érdligeti vasútállomástól É felé az Anna-hegyig, ÉNy felé pedig a Hamzsabégi-erdő hegyhátáig. Jellegzetes ősmaradványai a Pecten-kagylók16, melyeket sugaras külső házfalukról lehet felismerni. Néhány szép példányt láthatunk belőlük a Földrajzi Múzeumban is. A vidék leglátványoabb formákat alkotó kőzetei a mészkövek, amelyek az Érd—Tétényi-fennsík nagy részének fedőkőzetét adják. Ősmaradványaik alapján a geológusok két típust különítenek el: lajta- és szarmata mészkövet. A lajtamészkö az idősebb, közvetlenül az előbbi homokos-kavicsos üledékekre települt (3. ábra). Már Szabó József is részletesen leirta, nevét is megmagyarázta, miszerint a jelenleg Ausztriához tartozó „Lajta-hegységben e képlet igen ki van fejlődve, s viszonyait is leghamarabb tanulmányozták ott, azért maradt a név rajta”. Tortonai17 mészkőnek is nevezik, mivel meszes anyaga a miocén kor közepe táján, a tortonai (újabban badeni) tengerben halmozódott fel. Az őslénytani kutatók (paleontológusok) több mint 50 csiga- és kagylófaj maradványait mutatták ki belőle. A lajtamészkö kitűnő építőkő, R9 Lro Itt U)2 I« Ük Is Ü/s Ií7 Jm IíS J20 l21 J 22 \23 n25 U26 2. ábra. A földtörténet újharmad- és negyedidőszakának beosztása. Bal oldalon a hagyományos nemzetközi rendszer Molnár B. nyomán, jobb oldalon a hazai új beosztás (a középső Paratethys korszakai Ság L. után) bányanedves állapotban könnyen faragható és fűrészelhető. Nagyobb területen Sóskúttól ÉK-re és a Kamara-erdő vidékén fordul elő, vastagsága azonban ritkán haladja meg a 10 m-t. Lepusztulóban levő foltjai megtalálhatók az érdligeti Szidónia- hegyen, Érd-Felső vasútállomás közelében stb. A szarmata mészkő a lajtamészkőnél sokkal nagyobb területen van a felszínen. Nevét a Feketetengertől É-ra elterülő Szarmáciáról kapta, ahol a Pecten- vagy fésűkagyló iín. kőbele, mely a kagylóhéjakat kitöltő anyag megszilárdulásával jött létre (Flabellipecten leythajanus, alsó-miocén) 28