Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Érd és környéke földtörténeti vázlata
A Kakukk-hegy lejtője Érd-Ófalunál. Jobbra az erdős sík terület a hajdani Érdi-sziget zül Szabó József jeligés pályaművét találta legértékesebbnek, és neki ítélte oda a 300 forintos Nagy Károly-díjat. Szabó munkájában különösen a Tétényi-fennsíkot és annak kőzeteit írja le részletesen, máig is helytállóan.2 Új szakaszt jelent a vidék feltárásában a kiegyezés (1867) utáni időszak. 1869-ben létrejött a független magyar Földtani Intézet, melynek geológusai közül Hofmann Károly3 kapta a megbízást a budai részek földtani feldolgozására. Térképe és a képződmények magyarázó szövege az Intézet 1871. évi Évkönyvében jelent meg. A múlt század vége felé, a millennium alkalmából felmerült a gondolat, hogy elkészítsék és kiadják Budapest környékének új földtani térképét. A Földtani Intézet munkatársai közül Halaváts Gyula4 dolgozta fel Buda D-i részét, beleértve Tétény és Érd vidékét is. Sajnálatos módon ebből a kiadásból mindössze 100 példány készült 1902-ben és nyomban el is fogyott. Századunk elején Lóczy Lajos5 erőteljesen szorgalmazta Budapest környékének alapos geológiai térképezését, mivel a főváros gyors fejlődésével megnövekedett az ilyen feldolgozás iránti igény. Intézetének mostoha helyzete, majd az I. világháború kitörése ezt a munkát megakadályozta. Csak a háború befejezése után, 1919-ben született újabb határozat a munkák felújítására, melyet anyagilag a főváros támogatott. A DNy-i részek feldolgozását Schafarzik Ferenc6 geológusra bízták, aki 1921-ben nemcsak a fővároshoz tartozó területeket kutatta át, hanem Tétény, Diósd, Érd és Sóskút vidékét is alaposan megvizsgálta. Ennek eredménye az az 1: 25 000 méretarányú geológiai térkép és a hozzátartozó leírás, mely a későbbi kutatások számára is alapvető forrásmunkának számított (1922). A Budai-hegység egészének kialakulását tanulmányozta Vendl Aladár (1937)7, aki térségünkben főleg a Tétényi-fennsík bentonit előfordulásaira összpontosította figyelmét (1920, 1938). Horusitzky Henrik8 a Duna ősvízföldrajzi kutatásaival járult hozzá Érd és környéke jobb megismeréséhez (1938). Földvári Aladár9 a Kárpát-medencét hajdan kitöltő hatalmas Pannon-tó érdi partvonalait mutatta ki (1931). A II. világháború után Szentes Ferenc geológus tervezte Budapest és környékének 1: 50 000 méretarányú földtani térképét, mely az Érd—Tétényi- fennsíkot is tartalmazza (8. ábra). Báldi Tamás a Tétényi-fennsík rétegtani viszonyainak tisztázását segítette elő a kőzetekben található ősmaradványok szisztematikus feldolgozásával (1958, 1983). Kretzoi Miklós szintén a neogén rétegtani elhatárolási problémáival foglalkozott a Diósd környékén talált gerinces fauna alapján (1961). Papp Ferenc10 munkájában a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tette a Tétényi-fennsíkkal kapcsolatos földtani ismereteket (1964). Az Érden élt és dolgozott Halász Árpád geológus11 magánszorgalomból tanulmányozta Érd környékének földtani múltját. Értékes kőzetgyűjteménye sajnos 26
