Lendvai Tamás Edit (szerk.): Közel Afrikához. Sikeres felfedező vagy furfangos kalandor? Magyar László expedíciói és eredményei Afrikában a XIX. században (Érd, 2012)

Tárgyak

primitívnek bélyegzett afrikai őslakó ösztönös, de igazi környezetvédő magatartást tanúsított. Magyar László Lucirában, 1858 novemberében részletes leírást készített a Kunene és Kubangó folyók között elterülő tartományokról.17 E tanulmányban megemlékezik a Kunene és a Kubangó folyók futásirá­nyáról, névváltozásairól, egészen addig, amíg az Engámi-tavakba nem ömlenek az említett vízfolyások. Megemlékezik a Pe-Kango-tóról, melynek a vize sós és a száraz hóna­pokban a fenekén képződő fehér konyhasó kristályokat a bennszülöttek kitermelik, és kereskedelmi céllal elszállítják. Ezen dolgozata halálát követően jelent meg nyomtatásban. Magyar László felkereste az Ovámpo néven emlegetett tartományokat, melyekről így ír: „Nagyobb részit magam is ismerem és ahol a már említett Tandáu és Ovál csekély tömegű folyamokon kívül semmi más említésre méltó nem létezik, kivévén némely ide, s tova kanyargó vízereket, melyek általában a száraz időszakban a homoktól elnyeletnek, azért ezen tartományokban az említett időszakban még az ivóvíznek is helyenként nagy hiánya lé­tezik, meg rendesen földbe ásott, nagyszerű kutakban, melyek a periodi esőzések alkalmával telnek meg, tartatnak fenn végre.”18 A vízkérdés nyomasztó gondjai végig kísérték Magyar László egész afrikai tartózkodását, nem kevés szenvedést okozva neki és kísérőinek. Kuta­tóútjai szorosan kapcsolódtak az afrikai folyóvizekhez, s törekvéseinek fókuszpontjában állt a hajózhatósági lehetőségek részletes felderítése. Adalékok az életmű értékeléséhez 17 A leírást kivonatosan és részben összevonva közölte a Budapesti Szemle 1866 évben megjelent VI. kötete a 32-35. oldalon, majd közzétette Thérring Gusz­táv: Magyar László élete és tudományos működése c. munkájában (Bp. 1937) 161-164. oldalon 18 Idézett mű: Thirring Gusztáv: Magyar László élete és tudományos működése, 164. oldal Magyar László tudósításai az elsők közé tartoznak a Kongó folyam vízgyűjtő területére vonatkozóan. Megelőzte a klasszikus Afrika­­explorátorok sorában tisztelt portugál Serpa Pintot, Silva Portot, s a legendás brit utazók, David Livingstone vagy Henry Morton Stanley is csak őt követően kezdték meg felfedezésekben bővelkedő tevékenysé­güket. Arthur de Paiva, Smuch és Shan csak Magyar Lászlót követően szereztek személyes tapasztalatokat a kutatott területről. Magyar Lászlót megelőzően csak Galton és Anderson, valamint Graca Joachim Rodrigez tettek utazásokat a térségben. Magyar figyelmet fordított a folyók forrásvidékére, futásirány változá­saira, torkolatára. Eljutott a Kongó és a Zambézi vízválasztó vidékére és térképe tükrözi azt a hidrogeográfiai tudásanyagot, mely az Atlanti- és az Indiai-óceánba ömlő folyók szinte teljes vízhálózatát felöleli. Magyar László térképe - mely nemcsak Délnyugat-Afrika tartomá­nyait, hanem településeit, valamint a hegy- és vízrajzot is részletesen ábrázolja - hosszú időn keresztül forrásmunkaként volt használatos a kartográfusok körében. Ezen a tényen az sem változtat, hogy a térkép később számos kritikát kapott, köztük azt, hogy helymeghatározásai hibásak voltak és a távol­ságokat eltúlozta. A Kimbunda országokról közölt földabrosz részletes kritikája a kartográ­fia történet tárgykörébe tartozik. Azt azonban Thirring Gusztáv is találóan 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom