Lendvai Tamás Edit (szerk.): Közel Afrikához. Sikeres felfedező vagy furfangos kalandor? Magyar László expedíciói és eredményei Afrikában a XIX. században (Érd, 2012)
Tárgyak
Magyar László víz iránti érdeklődése és kötődése tengerészként alakult ki és ez a kapcsolat afrikai tartózkodása során sem enyészett el. Amikor eljutott Ponta de Padraohoz, a Zaire folyam torkolatának déli partjaihoz, felfigyelt arra a jelenségre, mely más kontinensek óriás folyamaira, pl. az Amazonasra is jellemzőek. így ír a nem mindennapi látványról: „A hatalmas folyam egész szépségében mutatkozék; hat tengeri mfdnyi széles torkolatján nagy sebességgel keletről nyugatra önti sárga, zavaros vízét a tengerbe, oly iszonyú erővel, hogy abban színét és édes ízét még három tengeri mfldre is megtartja kitűnőleg.”6 Magyar László a Zaire folyamot természetes útvonalként használva megismerkedett a folyam legrejtettebb természeti arculatával és persze tanúja lehetett az akkoriban még virágzó rabszolga kereskedelem számos bizonyítékának. Felfigyelt a növényvilág és a vízfolyások összefüggésének számos példájára, s természettudományi ismereteit jellemzi az incendera fák, a pamutfák és a nagyméretű imbundero fák és a folyam kapcsolatának bemutatása. Irodalmi szépségű leírást adott a Fáro-szongói vízesésről, s bár műszeres mérési lehetőségei nem voltak, mégis igyekezett egzakt képet nyújtani a látványos természeti jelenségről. így ír az általa első hazánkfiaként megpillantott és leírt látványról: „Az ordító zúgástól vibrált levegő, a megszámíthatatlan víztömeg, mely 16 lábnyi magasságról villámsebességgel zuhan alá, amidőn a zöldellő fehér habokból magasan szállnak fel a rettenetes eséstől megtört sűrű vízködök, melyeknek prismájában a most tündöklő napsugarak gyönyörű színekkel rajzolt szivárványokat képeztek (...); s én képtelen valék a nagy benyomást, melyet azoknak szemlélete reám tett, legyőzni, azért sokáig némán elmerülve nézém a felduzzadt hullámokat, melyek iszonyúan rohanva mindent elnyelni fenyegettek (...). Felséges tüneménye a természetnek! melynek láttára a halandó álmélkodva üdvözli a mindenség alkotóját.”7 Magyar László a dél-afrikai folyóvizek hajózhatóságát, az esetleges kereskedelembe való bekapcsolódását kívánta saját megfigyelései alapján megismerni, s ezért is volt elsődleges számára a közvetlen tapasztalatszerzés. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Magyar László írásaiban következetesen különbséget tesz a folyam és a folyó között, figyelembe véve, hogy a folyam különböző éghajlati területeket magába foglaló vízgyűjtő területtel rendelkezik. A Fároszongói kataraktákat így írta le: „A vízesés, mint már említettem, 16 lábnyi magasságról két ágon történik, elkülönözve egy, a folyam közepén magasan kiálló sziklától; éjszakon kétannyi víztömeg zuhan alá mint a déli ágon. Az innen már jóval odább fokonként alárohanó folyam itt egyszerre, mintegy 30 ölnyi szélességben, két hatalmas sziklapart közé szorulva, a leírt mádon zuhan alá, azután pedig egy félárai futással egy bekanyarodást formálva, ott egyszerre hatszor nagyobb szélességen terül szét és csak ekkor csöndesedik le."8 Magyar László ezen útjának egyik fontos eredményeként határozta meg az Zaire, vagy Kongó folyam eredetét Lu-ba tartományban. Mindig nagy figyelmet fordított arra, hogy mely településekig lehet feljutni Kwanza folyó Luandától délre, Barra do Cuanzánál Fotó: Lantai-Csont Gergely 5 Idézett mű: Magyar László afrikai utazásai, 15. oldal 6 Idézett mű: Magyar László afrikai utazásai, 17. oldal 7 Idézett mű: Magyar László afrikai utazásai, 37-38. oldal 8 Idézett mű: Magyar László afrikai utazásai, 39. oldal 30
