Lendvai Tamás Edit (szerk.): Közel Afrikához. Sikeres felfedező vagy furfangos kalandor? Magyar László expedíciói és eredményei Afrikában a XIX. században (Érd, 2012)
Hazatérésének tervei
Hazatérésének tervei Magyar csak éppen a harmincas éveinek derekán járt, mikor magát hatvan évesnek érezve beszámolt egészsége megrendüléséről és hazatérési szándékáról. Magyar László levele édesapjának 1856. augusztus 20., részlet: “Elutazva Hazámba, fiaim egyikén kívül - az öregebb Jah Kilembe Gonga - még rabszolgáim közül is hármat vagy négyet szándékozom oda magammal elvinni. Egyike azoknak a leghívebbike, hat esztendei viszontagságokkal terhelt utazásaimnak szakadatlan bajtársa, mint fegyverviselőm, kitűnő hűségével, több mint egyszer életemet a biztos háláltál megmentette.” (Magyar László eredeti levelének másolata, MTA Kézirattárából) Tudományos körök anyagi támogatást nem biztosítottak hazatéréséhez, apja pedig csak ígéretet tett 150 arany megküldésére és évi 600 pengőforint járadékra, de mindez nem valósult meg soha. : : 1857-ben Biében belviszáty tört ki, melynek során apósát, Kajája- Kajángula fejedelmet megölték, így Magyar és családja is menekülni kényszerült. Legidősebb fiát Mosszamedesbe küldte tanulni, ő pedig a tengerparti Lucirában telepedett le. Jövedelme nem fedezte kiadásait, így festőzuzmó gyűjtéséből, halászatból, az erdei gumifák nedvének gyűjtéséből tartotta fenn magát. Számos kéziratot küldött haza, melyek Hunfalvy János gondozásásában jelentek meg különböző értesítőkben, 1857 nyarán „Magyar László Délafrikai Levelei és Naplókivonatai’ címmel kötet formájában, majd 1859-ben megjelent könyvének magyar és német nyelvű szerkesztett változata; „Magyar László Délafrikai utazásai 1849-1857 években, a Magy. Tudom. Akadémia megbízásából sajtó alá egyengette és jegyzetekkel ellátta Hunfalvy János, M.T.Ak.L.tag”. 1858. december 15-én levelező tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia. Utolsó levelét az Akadémiához 1862. június 9-én írta. Ezt követően nem érkezett több hír Magyar Lászlóról. Évek múlva, 1868-ban lépett az Akadémia ismét akcióba, hogy tagjáról hírt szerezzen. A portugál kormánytól érkezett a szomorú hír, mely szerint Magyar László 1864. november 9-én Ponto do Cujo községben hunyt el. Az értesítés szerint az utazó hátrahagyott kéziratai és egyéb dokumentumai tűzvész martalékává váltak a házzal együtt, ahol a hagyatékot tartalmazó ládákat tartották. 18 ми Magyar László legutolsó ismert aláírása, 1862. június 9.
