Lendvai Tamás Edit (szerk.): Közel Afrikához. Sikeres felfedező vagy furfangos kalandor? Magyar László expedíciói és eredményei Afrikában a XIX. században (Érd, 2012)

Magyar László útjai

„A Kwanza forrásvidéke,

Útja és a „vizek anyja” terület feltárása”

1850. február 20-án indult el útjára egy népes karaván élén. Megtalálta a Kwanza-folyó forrását, és felfedezte Dél-Afrika legnagyobb vízválasztó rendszerét, „a vizek anyját” ahonnan számos jelentős vízmennyiséget szállító folyó ered. 1851 közepén ért vissza Biébe, 1852 tavaszán pedig Benguelába.„Utazás a Kámba Útja és Kwanyama birodalmakba”

1852 májusában indult el Benguelából. Mosszamedes gyarmati kormányzója kért tőle adatokat a Kunene folyó eredetéről, hajózhatóságáról. Útja során a hasznos vízrajzi információkon túl igen értékes bemutatását adta a bejárt tartományok természetföldrajzának, néprajzának.

„Utazás a Kunene és Kubango Útjd folyók közötti tartományokba”

1853-ban tett útján a két folyam vízrajzi jellegzetességére, hajózhatóságára, a vízi közlekedés kialakításának lehetőségére tett megfigyeléseket. Beszámolt a térség vas- és rézbányáiról. Jelentést tett Benguela kormányzójának egy angol telepeskolónia ércbányák iránti érdeklődéséről.

.Utazás Lunda és Lobál birodalomba”

Hosszabb időt töltött Biében, családja körében, majd 1855-ben elindult utolsó hosszabb útjára. Ismét nagy karavánnal vágott neki az útnak. Beszámolójában írt a két birodalom gazdasági helyzetéről, a köztük zajló kereskedelem új irányáról. Igen érdekesek leírásai az illegális transzatlanti rabszolga-kereskedelem, és a házi rabszolgaság gyakorlatának változásairól.

Magyar László levele Dessewffy Emilnek az Akadémia elnökének

Magyar László levele Toldy Ferencnek