Mácsai Anetta (szerk.): Múzeum? - Természetesen! A Magyar Földrajzi Múzeumban megrendezett A természettudományi múzeumpedagógia jelene és jövője című múzeumpedagógia konferencia előadásai (Érd, 2010)

Weiszburg Tamás et al.: A múzeumi oktatás lehetőségei az ELTE TTK Temészetrajzi Múzeumában

A természettudományi múzeumpedagógia jelene és jövője

A nagyarányú fejlődés negyedfél évtizedét a pangás és lepusztulás hasonló hosszúságú időszaka követte, aminek következtében 1848-ra a gyűjtemény a megsemmisülés szélére jutott. A végtől „minden idők legkiválóbb magyar geológusának”, SZABÓ JOZSEFnek (1822-1894), illetve az ő hivatali utódjának és egy személyben elődjének, a németesítés jegyében Pestre küldött, ám (itt is) nagyon kiváló tevékenységet folytató KARL F. PETERS-nek (1825-1881) a lelkiismeretessége és szorgalma men-Az Ásványtár 1886-ban, egyetemünk akkor új Természetrajzi épületének (1088 Budapest, Múzeum körút 4/a) földszintjén, illetve költöztetés után korhűen restaurált, mai formájában, az ELTE Lágymányosi kampuszán (1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c), ahol ma is látogatható, (fotó: Pekker Péter ©)

tette meg. A két kiváló professzor munkásságának eredményeként a gyűjtemény ismét gyarapodásnak indult. SZABÓ második tanszékvezetősége idején talált méltó otthonra a számos költözködést elszenvedett gyűjtemény, az 1886-ban átadott „Természetrajzi épület” (Múzeum krt. 4/a) két hatalmas kiállítási termében (Ásványtár és Kőzettár).

Az 1886-ban épült Természetrajzi épület (1088 Budapest, Múzeum körút 4/a), Margó Tivadar munkájából (1896).

SZABÓ JÓZSEF halálával mintegy fél évszázadra ismét megtorpant a fejlődés. Ennek oka kisebb részben az érdektelenség, sokkal inkább a történelem viharai voltak. Szerencse azonban, hogy még a legrosszabb időkben, a II. világháborúban sem érte kár a gyűjteményt: a vastag födém megvédte annak a bombának a robbanásától, amely 1945-ben szinte teljesen megsemmisítette az épület első emeletén lévő, ugyancsak kiemelkedően gazdag Zoo-68