Mácsai Anetta (szerk.): Múzeum? - Természetesen! A Magyar Földrajzi Múzeumban megrendezett A természettudományi múzeumpedagógia jelene és jövője című múzeumpedagógia konferencia előadásai (Érd, 2010)
Lendvai Tímár Edit: Sajátos igényő látogatók a múzeumokban, tapasztalatok sévdországi példák alapján
A természettudományi múzeumpedagógia jelene és jövője mélyebb emocionális kapcsolat is szükséges ebben a helyzetben a tárlatvezető és a látogató között. Második lépésben fontos a folyamatos kommunikáció. Ennek feltétele a Ids létszámú csoport (maximum 5-6 látássérült + kísérők). Harmadik lépésben, a tárlatvezető nem egyszerűsíthet a végletekig. Elvárás, hogy hiteles legyen a bemutatás. A fejlesztés folyamatos tesztelése Rehabilitációs szakemberrel, pszichológussal, látássérülttel (tanárral, kívülállóval, gyerekkel), látó emberrel (bekötött szemmel részt vesz a programon, majd újra végignézi, és elmondja, hogy a benne elsőként kialakult képzetek mennyire egyeztek meg a valósággal) folyamatosan teszteljük a fejlesztéseket. Tapintható tárlat és az erre épülő múzeumpedagógiai foglalkozások terve vak és gyengénlátó gyermekeknek a Magyar Földrajzi Múzeumban A Magyar Földrajzi Múzeum állandó kiállításán is találkozhatunk egy nem látó utazóval, MOLNÁR GÁBORral (1908-1980), aki amazóniai útja során egy balesetben veszítette el látását. Ennek ellenére, és mindezek után terveit nem feladva járta be a Föld távoli vidékeit, és vakon tett utazásairól lebilincselő regényekben számolt be. Ezért választottam előadásom mottójául az ő, illetve barátja róla írt szavait: ,y4 látás hiánya egyetlen pillanatra sem lehet béklyója a szellemnek” MOLNÁR GÁBOR A virág színét leírni illatáról, a fa koronáját a törzse tapintása után, utazni látókkal és többet látni náluk. ” Molnár Gábor (1908-1980) SOMODI GYULA Ebből az alapelvből kiindulva célunk egy speciális, tapintható tárlat kialakítása, mely a vak és gyengénlátó múzeumlátogatók számára tartalmas, izgalmas élményt 64
