Lendvai Timár Edit: Magyar utazók, földrajzi felfedezők (Érd, 2009)

Aki „utolérte az afrikai történelmet" - Torday Emil

Nyugat-Afrika feltárása elképesztő megpróbáltatást jelentett a felfedezőknek. Mocsarak, trópusi betegségek, ellenséges helyi törzsek rettentették el az utazókat. Különös jelenség lehetett egy fehér bőrű, mindig hosszú szoknyát, magas nyakú blúzt viselő, esernyőt szorongató felfedezőnő, Mary Kingsley alakja Nyugat-Afrikában. Mary Kingsley 1893-ban és 1895-ben két hosszú utazást tett a térségben, hogy tanulmányozza az élővilágot, az ott élő népek kultúráját és az afrikai vallásokat. Híressé vált vakondprém kalapja, melybe egyszer egy bennszülött beleöntötte erszényének tartalmát: „egy emberi kezet, három nagy lábujjat, négy szemet és két fület." Honfitársaink között is akad felfedező a gyengébb nem képviselői közül. Sass Flóra (18421916) harminc évvel Mary Kingsley utazásai előtt a Nílus forrását kereste angol felfedező férjével, Samuel Bakerrel. Sass Flóra élete mesébe illő. Az erdélyi származású lányt a román betörés után egy örmény család vette magához. Nehéz lenne rekonstruálni a további 10 évet az életéből, hogy hogyan került egy feltűnő szépségű, európai kinézetű fiatal hölgy a vidini rabszolgapiacra, ahol találkozott későbbi férjével Samuel Baker, mérnökkel. Baker és Sass Flóra 1861-ben indultak el Kairóból felfelé a Níluson a folyó eredetének tisztázására. Mintegy három évvel később jutottak el az Albert-tóhoz, ezzel felfedezve a Nílus második forráságát. Az Albert-tavat Baker és Sass Flóra keresztelte el Viktória királynő elhunyt férje után. A házaspár még egy expedíciót tett 1869-ben. Sass Flóra emléke sokáig élt a Nílus menti bennszülöttek körében. Népszerűségének bizonyítéka, hogy „Myadue"-nak, Hajnalcsillagnak nevezték, és negyed évszázaddal később is hallani lehetett róla szóló kedves történeteket a térségben. Magtárak ajtaján használt dogon kettős zár, a Gondosíkságra jellemző, DélkeletMali (Láng Gábor és Buczkó Emma gyűjtése) A Nílus eredete Már az ókorban megmozgatta az emberek fantáziáját a világ leghoszszabb, 6695 kilométeres, sivatagos területeken átfolyó óriásfolyama, a Nílus. Bővizűsége, áldást hozó áradásai okán Afrika lakói igen tisztelték. Legendák éltek a szárazföld belsejében lévő, a Nílust tápláló tavakról és évszázadokig élt Ptolemaiosz, görög földrajztudós elképzelése, a Hold-hegységben található forrásról. Már Néró császár küldött felderítő expedíciót a Nílus eredetének feltárására Kr.u.l. században. Grant expedíciói (1858-60), illetve Burton és Speke utazása (1867) után a Viktória-tavat, Baker és Sass Flóra utazása (1861-65) nyomán az Albert-tavat tekintették forrásnak. Mindkét állítás féligazságokat rejt. A Nílus két hatalmas víztározója valóban a fent említett két tó. A Kagera és a Semliki folyók a Burundi-felföld és a Ruwenzori-hegység (az egykori Hold-hegység) vízgyűjtő medencéjének vizét vezetik le a Viktória- és az Albert-tavakba. A tavakból kilépő Nílus ágak Kartúmnál egyesülnek, így érik el a Földközi-tengert.