Lendvai Tímár Edit (szerk.): Germanus Gyula. A tudós és az ember (Érd, 2009)
Germanus tanítványok
a der, die, das - t nem tudtam jól elragozni, rácsapott az asztalra és azt mondta: „fiam neked annyi nyelvérzéked nincs, mit ennek az asztalnak". Ez a kijelentés mélyen bennem maradt és később ezt Germanus Gyulának elmondtam. Visszatérve a nagybátyámhoz intézett kérésemre, eleget tett kívánságomnak, és hozott magával török nyelvtant és szótárt is. Csak egy baj volt: mindkettő oszmán-török volt, azaz arab írésú. Egyszerűen nem tudtam elolvasni. Kétségbe voltam esve. Ki tud nekem Egerben az arab írásban segíteni? Megkérdeztem az egyik tanáromat, aki a családunknak közeli barátja volt és akit én feleségével együtt második szülőként tiszteltem és szerettem. Neki sem volt semmi ötlete, hogy mit lehetne csinálni. Végül Édesapámnak volt egy jó gondolata. Azt mondta, „fiam ott van a Tolnai Világ Lexikon, abban minden benne van, lehetséges, hogy az arab Írásról is találsz benne valamit.". Igaza volt. Megtaláltam az arab abc-t. A lexikonban megadott információ azonban igen szerény volt, de arra elég, hogy nagyjából megismerjem az arab abc betűit. Igaz, hogy csak az egyik formáját, márpedig az arab betűknek, vagy legalábbis a legtöbbnek, négy formája van: amikor egyedül áll, a szó elején, közepén, vagy a végén. Valahogyan tovább kellett jutnom. Már 1944 nyarát írtuk, Pestre mentem, mert elhatároztam, hogy amíg egyetemre nem jutok, kérem felvételem a másik, számomra nagyon kedvelt világba: a vasúthoz. Felvételre hívtak be a MÄV igazgatósághoz. Aznap érkeztem Budapestre, amikor a nyugatiak inváziója Franciaországban elkezdődött, azaz 1944. június 6-án. Nem tartozik szorosan a témához, de bizonyára nagyban köze volt ahhoz, hogy az lettem, ami lettem, mármint az, hogy nem vettek fel a vasúthoz, mert a jobb karom, egy születési hiba folytán jóval rövidebb. Viszont pesti tartózkodásom alatt felfedeztem a problémámra a megoldást: a Múzeum körúti Antikváriumot, ahol megtaláltam azt a könyvet, ami segített az arab írás elsajátításában: egy arab nyelvtankönyvet. Teljes címén: Die Kunst die Arabische Sprache durch Selbsunterricht schnell und leicht zu erlernen. Az alcím azt is hozátette, hogy „Theoretisch-Praktische Sprachlehre für Deutsche". Bár a könyvön nincs dátum, de kiadóhelynek Wien, Pest, Leipzig van megjelölve. Minden bizonnyal valamikor a XIX. sz., végén, vagy a XX. elején került kiadásra. 1944-ben, hazánk oly nehéz és borzalmas nyarán, már bent dolgoztam a gyárban Édesapám mellett, mint tisztviselő. A nyarat az arab írás és a nyelvtan elsajátítására használtam fel. Azután jött az első igen komoly tanulmányutam: leventeség, katonáskodás, majd hadifogság és végül hazaérkezésem.1 Majd 1946 nyarán bekövetkezett a tüdővérzésem. Egyáltalán abban sem voltam biztos, hogy megérem a 21. évemet. 1947 tavaszára már megtudtuk, hogy bár tüdőfertőzésem volt, de nincs kavernám2, hanem csak beszűrődés volt. Jártam hetenként kétszeri tüdőtöltésre és a kezelőorvosom, dr. Halmos Béla, az egri Tüdőgondozó 1 (Ennek teljes leírása megjelent az Önéletrajz könyvemben. Három haza szolgálatában, KAIROSZ, Budapest, 2008.) 2 A tüdőben a szövetek elroncsolódása következtében képeződő üreg (szerk.) vezető főorvosa, nem kifogásolta, hogy az egyetemi tanulmányaimat az év őszén elkezdjem. 1947 nyarán még részt vehettem gimnáziumom, az egri Dobó István Gimnázium cserkész csapatának a nyári táborozásán, a parádi Sándorréten. Ez volt a csapat utolsó tábora, mert a cserkészetet a következő évben a kommunisták feloszlatták és helyébe megszervezték az úttörőmozgalmat. A tábor után szeptember elején utaztam fel Budapestre, helyesebben Mátyásföldre, ahol anyai nagynénémnél laktam az egyetem első évében. A szüleim óhaja az volt, hogy iratkozzak be a Közgazdasági Egyetem Keleti Intézetébe, amelynek története visszamegy a Monarchia idejére. Az Intézet akkori igazgatója Germanus Gyula volt. Három hosszú és igen nehéz év telt el, amíg végre találkozhattam Germanus Gyulával. Germanus Gyulát, 1907-ben avatták bölcsészdoktorrá török és arab nyelvből és irodalomból. Majd három évi angliai tanulmányút után (1908-11), 1912-ben a Magyar Királyi Keleti Akadémia tanára lett. Az első világháború után, a 20-as évek elején, a Keleti Akadémia megszűnt, viszont megalakult a Közgazdaságtudományi Kar, mint a József Nádor Műszaki Egyetem szerves része. Germanus Gyulát akkor áthelyezték az újonnan szervezett Közgadaságtudományi Karon belül létesített Keleti Intézetbe, amelynek akkori igazgatója gróf Teleki Pál volt. 1939-ben, amikor a közelgő háború miatt Teleki Pált, aki közismerten anglofil volt és nagy ellenszenvvel viseltetett a nácik iránt, Horthy miniszterelnökké nevezte ki, Germanus Gyula vette át az Intézet igazgatását. Egy Germanus-tanítvány emlékei A második világháború utáni években a Közgazdaságtudományi Kar és az annak szerves részét alkotó Keleti Intézet a Szerb utcában volt az akkor még Pázmány Péter Tudományegyetem tőszomszédságában. Germanus Gyula titkárnőjétől megkaptuk az időpontot, hogy mikor kell nekünk „újoncoknak" megjelennünk és bemutatkoznunk az Intézet igazgatójánál. Nagy izgalommal készültem erre az alkalomra, ami tulajdonképpen egyetemi felvételnek számított és a Germanus Gyulával történő első találkozásra. Tizenketten jelentkeztünk az első évre. A nyelvtanulás megbeszélésére, ami tulajdonképpen csak a török és az arab nyelvet jelentette,- heten jelentünk meg. Először a török nyelvről és az órák számáról és idejéről beszélt. Utána következett az arab nyelv felvételének a kérdése. Közölte velünk, hogy az arab nyelv igen nehéz matematikai nyelv és már maga az írás elsajátítása is hosszú időt vesz igénybe. Erre én bátorkodtam megszólalni és közöltem, hogy én már tudok írni és olvasni arabul. Mire elővett egy arab szöveget, átadta nekem és kérte olvassam el. Már nem emlékszem rá, hogy mi volt, de elolvastam. Erre kijelentette, hogy „jó, akkor maga maradhat", a többieket pedig elküldte. így lettem török és arab nyelv szakon Germanus Gyula tanítványa 1947 őszén. Az egyetemi tanítás elkezdődött, természetesen a hangsúly a közgazdaságtani tárgyakon, valamint gyárlátogatásokon volt. Meg kell 57
