Lendvai Tímár Edit (szerk.): Germanus Gyula. A tudós és az ember (Érd, 2009)

Zarándoklatok; Tudományos munkássága (1934-1965)

kutató útjáig számos szerző irodalmi munkásságát ismertette, értékelte. Külön felkeltették figyelmét az angol tengermérők kutatásai, s közülük a „Palinurus" hajó expedíciója, mely megállapította Dél-Arábia pontos hatá­rait, s megrajzolta azt a partvonalat, amit a tengerészek láttak 1835-ben." Külön ismertette James Wellsted utazásait, és a bajor Adolf Wrede mo­hamedán öltözékben megtett, Hűd próféta sírjához vezető zarándokútját. Germanus kitűnően ismerte a német és az olasz utazók eredményeit, az osztrák David Heinrich Müller és az olasz Renzo Manzoni, valamint Tér Meulen holland kutató és George Wallin svéd tudós utazásainak tapaszta­latait. Külön részletesen foglalkozott Gifford Palgrave, az angol indiai had­sereg egykori tisztjének utazásával. Charles Doughti: Arabia Deserta című könyvét az útleírások remekműveként méltatta. Ismerte Charles Huber francia orientalista 1879-es útjának eredményeit, s Eduard Nolde arab lovak és tevék tenyésztésére vonatkozó, részletekben bővelkedő útleírásait. Lenyűgöző ismeretanyagot tett közzé a skót Gertrud Bell és Cheesman, valamint John Stuart Philby munkái nyomán. Részletesen taglalta a svájci Johann Ludwig Burckhardt és a brit Richard Burton mekkai zarándokla­tainak leírásait.11 12 Az előtte járó földrajzi utazók műveinek alapos értékelésével, sokol­dalú elemzésével úttörő mérföldköveket tett le a magyar geográfia tu­dománytörténetének asztalára - olyan nemzetközi kitekintéssel - mellyel rajta kívül hazánkban akkoriban senki nem rendelkezett. Germanus Gyula nagyon részletesen tanulmányozta az Arábiát bemutató angol, német, francia, olasz, török és arab nyelvű útleírásokat. Könyvtárába megszerezte a legjelesebb felfedező utazók, így a svájci Johann Ludwig Burckhardt, a brit George Forster Sadlier, valamint Richard Burton műveit. A mohame­dán zarándokok úti élményeit külön számon tartotta. Nem véletlen, hogy az utolsó békeévben, 1938-ban, a Révai Irodalmi Intézet által indított nagyszabású, a Föld felfedezői és meghódítói című sorozat első Európa, Kis-Äzsia, Belső és Kelet-Ázsia című, Budapesten megjelent kötetében a kor vezető geográfusai, Cholnoky Jenő, Kéz Andor, Baktay Ervin, Bulla Béla, Juhász Vilmos, Vitéz Temesy Győző és Mendöl Tibor mellett olvashatjuk Germanus Gyula nevét. Az ő nevéhez fűződik az a mintegy száz oldalas, nagyszabású össze­foglaló, melyet: Arábia, Szíria és Mezopotámia felfedezése és meghó­dítása címmel írt. Kétségtelen tény, hogy vannak szó szerinti átfedések az Allah Akbar! és e munka között, de az megállapítható, hogy ilyen alapos, tudománytörténeti keretbe ágyazott földrajzi áttekintés magyar nyelven Germanus előtt nem jelent meg. Germanus a felfedező földrajzi utazásokat a politikai és gazdasági térnyerések szándékának nézőpont­jából vizsgálta, figyelemmel azon gyarmattartó hatalmak érdekeire, me­lyek Ázsia kolonizálásában úttörő szerepet játszottak. Elsősorban a brit szakirodalom publikációira támaszkodott, de az angol, a francia és az olasz érdekérvényesítési törekvéseket Is számon tartotta. Elemzéseiben gyakran ütköztette az álláspontokat, kimutatta az ellentmondásokat, s olykor kereste a párhuzamokat. E módszer tükröződik Adolf Wrede 11 Allah Akbar! id.mű: 109-112. oldal 12 A föld felfedezői és meghódítói 1. kötet, Európa, Kis-Ázsia, Belső- és Kelet-Ázsia. Germanus Gyula: Arábia, Szíria és Mezopotámia felfedezése és meghódítása, 451-452. oldal Hadramautról és vándorlásáról közreadott értékelésében. A modern le­író földrajz professzora, Karl Ritter felhasználta Wrede adatait, míg Ale­xander von Humboldt - bizonyítékok híján - kételkedett a bajor kutató szavahihetőségében. Humboldt álláspontja nyomán a tudományos világ egy része kétségbe vonta Wrede beszámolóját. Évtizedekkel később, Heinrich Maltzan van den Berg igazolták Wrede leírásának igazságait.13 Ő ekkor már nem élt, öngyilkos lett. Kapcsolatai jeles magyar geográfusokkal Germanus Gyula egyik legérdekesebb tanulmánya: A föld és faj hatása a történelemben, 1919-ben, a Budapesti Szemlében, majd egy évvel ké­sőbb külön kötetben is megjelent.14 Ebben az időben a törökök a turáni népek összefogásától remélték megerősödésüket és megújhodásukat. A turanizmus gondolata a nemzeti öntudatukat volt hivatott erősíteni, azzal a deklaratív szándékkal, hogy demonstrálják a nyilvánosság előtt, nem állnak egyedül a világban. 15 Ez az érzés Magyarországon is megjelent, különösen a trianoni béke­­szerződés aláírását követő, ellenséges túlerőtől körülvett környezetben. A törökök - akik saját földjükön éles küzdelmet folytattak a kurdokkal és az örményekkel, valamint számos lázadó kisebbséggel - úgy érezték, hogy a Turkesztánban élő rokonok segítséget nyújthatnak számukra. A török példa nem maradt hatástalan a magyarokra sem. Az életre hívott Turáni Társaság magas színvonalú tudományos előadásokkal és harsány dilettantizmussal egyaránt nagy ismertségre tett szert. Germanus Gyula határozottan fellépett a turanizmus nyelvészeti tévedéseivel szemben, s nem kevés szakmai vitát vállalt. Teleki Pállal és Cholnoky Jenővel ekkoriban került - nem mindig polémiamentes - szo­rosabb kapcsolatba. Cholnoky maga is szembefordult a turanizmus több elvakult képviselőjével, s élete alkonyán papírra vetett önéletrajzában sem titkolja fenntartásait ezen eszmekor néhány hirdetőjét illetően. Vissza­emlékezésében a botrányba fulladt közgyűlésükről is ír. Azt nem tudjuk, hogy Germanus Gyula részt vett-e ezen, a rendőrség képviselője által fel­oszlatott eseményen. A nyelvrokonság és a fajrokonság kérdéseit taglaló viták széleskörű visszhangot váltottak ki. Teleki Pállal két évtizedes baráti kapcsolatban állt, s ő lett az utóda a Közgazdaságtudományi Kar Keleti Intézetének igazgatói székében. Germanus írásaiból kitűnik, milyen alaposan ismerte a nemzetközi iro­dalmat. Gyakran hivatkozik Friedrich Ratzel, a német emberföldrajz úttö­rő tudósának eredményeire. A német fajelmélet előretörésének hajnalán meggyőzően idézi Friedrich Jodl máig érvényes, alapvető gondolatait: „Nincs kísértetiesebb őrület, amely ellen elszántabban kellene küzde­­nünk, mint az, amely az erkölcsi tisztességet vagy a morálisan rosszat egy 13 A föld felfedezői és meghódítói, 1. kötet, Európa, Kis-Ázsia, Belső- és Kelet- Ázsia, Budapest, 1938., Germanus Gyula. A gazdag Arábia felfedezése, 404. oldal 14 A mű egy részlete: A faj- és népjelleg című fejezet napvilágot látott az Antall Jó­zsef szerkesztésében, 1984-ben megjelent Germanus Gyula: Gondolatok Gül Baba sírjánál címmel, 53-105. oldal 15 A Turáni Társaság elnöke, Cholnoky Jenő részletesen beszámol önéletrajzi visszaemlékezésében a Turáni Társaság működéséről, problémáiról, posztumusz ki­adott önéletrajzában. Cholnoky Jenő (1870-1950) Vár ucca tizenhét, VI. évfolyam, 2. szám, Veszprém, 1998/2. 288-299. oldal 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom