Lendvai Tímár Edit (szerk.): Germanus Gyula. A tudós és az ember (Érd, 2009)

Zarándoklatok; Tudományos munkássága (1934-1965)

A MEKKÁI ZARÁNDOKLATHOZ KAPCSOLÓDÓ FOGALMAK Ihrám Egy olyan ünnepi ruha, melyet a moszlim férfiak öltenek maguk­ra, amikor teljesítik egyik vallási kötelezettségüket és elzarándo­kolnak Mekkába. Az ihrám az arab haram szóból ered, melynek jelentése megtilt, átvitt értelemben valamilyen szent vagy tiltott dolognak a kinyilvánítása, véghezvitele. A férfi zarándokok két egyforma, fehér, varratlan anyagdarabot tekernek magukra, az egyiküket a derekukra, melyet egy bőröv­vel rögzíthetnek, a másikkal a mellkasu­kat és a vállukat takarják be. Öltöze­tüket kiegészíthetik papuccsal vagy szandállal, de mindenképpen olyan lábbelit kell hordaniuk, amely bo­kájukat szabadon hagyja. Ezen kívül semmilyen más ruharabot, még alsó­neműt sem vehetnek fel. Háddzs Mohamedán hívők zarándoklata Mekkába, mely az iszlám öt alappillére közül az egyik. A zarándoklat nemcsak külső, ha­nem belső utazás is, egyfajta lelki felkészültséget is feltételez. A háddzs nincs életkorhoz kötve, ajánlott, hogy a zarándok már felnőtt legyen, jó fizikai állapotban, és a lelki fejlődésének egy magasabb stádiumában legyen, illetve anyagi körülményei is le­hetővé tegyék zarándoklatát. Haddzsi, haddzsa Mekkát megjárt zarándok, haddzsinak hívják a férfi, haddzsanak a női zarándokot. Ezt a megtisztelő titulust érvényes zarándoklat megtétele után használhatják a nevük előtt. Az ihrám, mint állapot Az ihrám felvétele egyúttal azt is jelenti, hogy a zarándok belép az ihrám állapotába. Ugyanis az ihrám megnevezés nemcsak a ruhát jelöli, hanem viselőjének „ideiglenes felszenteltség állapo­tát" is jelzi. Az ihrám állapotot rengeteg tabu, szabály kíséri, ha a zarándok megszegi őket, akkor azt kockáztatja, hogy Isten előtt érvénytelen lesz a zarándoklata. Az ihrám felöltése előtt a zarándok alapos és rituális testi tisz­tálkodást végez, mely egyúttal a lelki, szellemi megtisztulásnak is a jelképe. A zarándokok zarándoklatuk alatt szent térben tartózkodnak és kapcsolatba kerülnek a szent, és mitikus idővel is. Mindvégig arra törekszenek, hogy Istennel, saját lelkűkkel, zarándoktársaikkal, és az állatokkal is teljes harmóniában legyenek. Ennek érdeké­ben tilos a vita, verekedés, varrott ruha viselése (férfiaknak), fejfedő viselése (férfiaknak), illatszer, cipő használa ta, az emberölés és bármilyen állat vagy növény elpusztítása, házasságot kötni vagy bárminemű szexuális megnyilvánulást tenni. A hívő saját lelki beteljesedését keresi, s ez az evilági dolgoktól való teljes elfordulással jár. Azok, akik valaha voltak zarándoklaton megőrzik az ihrámot, s őket ebben a ruhában helyezik örök nyugalomra. (Mátyus Zsuzsanna: „Hívásodra jöttem..." Az ihrám szerepe a mekkai zarándoklatban c. tanulmánya alapján) Germanus bőr zarándok öve, geometrikus, vaknyomásos díszítéssel, fém csatos, dupla szíjjal záródású, 3 db zsebbel Az iszlám öt alappillére Saháda/Siháda: hiteskü Salát: ima Saum: böjt Zakkát: alamizsna adás Háddzs: zarándoklat Mekkába Arab fejkendő leszorító (’iqál) 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom