Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

A MÚZEUM - A kelta földvártól a sportrepülőtérig - Érd várostörténeti kiállítása (KOVÁCS SÁNDOR)

kat. Ma már nem közismert, eltűnt vagy ritkaságszámba menő konyhai eszközök az itt látható patinás kétkarú mérleg, kézi kávédaráló, rézmozsár, derelyevágó, de igazi különlegességnek tekinthető az Eszes {Esbach) család kelt tészta sütő vasa. A szoba enteriőrben lócán ül a fejkendős és Berliner kendős nőalak fehér blúzban, derékban levarrt ráncú sötét szoknyában, miközben az előtte ülő rokkán dolgozik. Mellette ring az 1902-ből származó bölcső. A pad alatt első világháborús fa katonaláda és egy kiskoffer bújik meg. Bunyevác ingben, posztó bricsesz nadrágban a sarokban egy férfi bábu látható. A falakon hímzett pamutvászonból készült házi áldás, szentképek, falvédő és Eszes János 1928-ból származó gazdasági iskolai bizonyítványa láthatók. A harmadik terem a XX. századi népvándorlás golgotai példáját nyújtó bukovinai székelyek néprajzi értékeit mutatja be. A mádéfalvi veszedelemkor (1764) Erdélyből az osztrák császári terror elől Moldvába menekült székelyeket Hadik András később Bukovinában öt faluban letelepítette. A második világháború idején Bácskába költöztették őket, de a háborús események folytán onnan is menekülni kényszerültek. A székelyek egy jelentős csoportja az 1960-as években Érden lelt otthonra (közel 3000 fő). A közülük származó Kóka Rozália mesemondó előadóművész, a Népművészet Mestere vezetésével ápolják hagyományaikat. Ok adományozták az ebben a teremben kiállított tárgyakat. Az utolsó terem elsősorban a mezővárossá válást, a XX. századi város meghatározó tényezőit, mint a Dunát, a török uralom utáni újjáépítést, a nagybirtok 1930-as évekbeli nagy volumenű parcellázását, valamint az Illésházy-, Batthyány-, Sina-, Wimpffen-, majd Károlyi-kastély egyházi kézbe kerülését és lebontás előtti utolsó fénykorát, a KALOT Népfőiskolát mutatja be. Legérdekesebb ritka tárgyunk a mészkőből készült ún. csepegtető kő, amellyel a Duna vizét szűrték és tették ihatóvá a rossz ízű kútvizek helyett, amíg 1910-ben el nem készült a ma is meglévő artézi kút. A Duna azonban nemcsak áldás volt vize, halai és a hajómolnárság révén, hanem átok is gyakori árvizei miatt. A gyakran pusztító árvizek szintjét a kocsmák, csárdák erősebb kőépületeinek falán jelölték be. A legnagyobb árvizek 1838-ban, 1876-ban, 1940-ben, 1941-ben voltak. Ezeket együtt az egykori Antunovics kocsma falán jelölték be. Egy másik ilyen jelölés a nagytétényi határban lévő - ma már nem létező - Csillag csárda falából került múzeumunkba. A mezőváros 1783-as első gazdasági térképén (latin feliratozású mappáján) a művelési ágak pl. szőlők és a még kiterjedt erdők szemlélhetők. A térkép egyik érdekessége, hogy Érdet még Hamsabég néven is említi. Másik érdekessége, hogy tanúsága szerint a ma is Szigetnek nevezett ártéri rész akkor még valóban sziget volt. Látható a későbbi Érdbe beolvadó, de ekkor még önálló Berki falu is. Egy egész falat tölt ki az 1884-ből származó kataszteri térképünk másolata, amelyen a gazdák földjei és a számos major (puszta) szemlélhető. A puszták közül Erlakovaczot még a XVIII. században az Illésházy grófok, Fülöp majort és Bentát a XIX. század első felében Batthyány herceg, míg Ilkát — lányáról elnevezve — a század második felében Sina Simon báró létesítette. A KAL-mozgalom és KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete) Népfőiskola tárlójában a megalapító, Kerkai Jenő jezsuita páter emlékével, a mozgalom érdi szervezete eredeti megalakulási jegyzőkönyvével, naplójával, pecsétjével találkozhatunk. Részletes leírás taglalja az érdi népfőiskolán folytatott pedagógiai munka tartalmát, jelentő-