Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

A MÚZEUM - A kelta földvártól a sportrepülőtérig - Érd várostörténeti kiállítása (KOVÁCS SÁNDOR)

került kiállításra. Leglátványosabb a középső bronzkorból (Kr.e. 1500 körül) egy fél méter magas hamvasztásos urna. A kora vaskor (Kr.e. 7—6. sz.) emlékei a hallstatti kultúrához sorolt ún. hun halmok, ezek a kis magyar földpiramisok és a Duna felé kiugró, Érd és Százhalombatta közötti földvár sáncai. Külön rész szemlélteti a „hun halmokban" talált sírleleteket, melyeket az itt temetkezett vezető társadalmi réteg hamvai mellé helyeztek. Tanulmányozhatjuk a halmok felépítését is. A Római Birodalom Kr.u. I—

III. század nyomai számos helyen kerültek elő Érden az Óvárostól Parkvárosig. A legszebb emlékek közé tartoznak a fogadalmi oltárkövek, amelyekből egy országosan ritka, gazdagon faragott példány tekinthető meg kiállításunkon. Felirata Liber páternek (a görögök Bacchus boristen római megfelelőjének) tiszteletére, és ez által a szőlőművelés itteni virágzására utal. Érden át vezetett a római limes katonai táborait és erődítményeit a Duna mentén összekötő hadiút: a közeli Campona (mai Nagytétény) és Matrica (mai Százhalombatta) között, amit egy ábra mutat be. A középkort a Nemzeti Múzeumból kölcsönkapott érdi eredetű XVI. századi ezüst tallérok és kezdetleges fegyverek — nyárs, fokos balta, kétélű kard - képviselik. Ábra szemlélteti a széthordás miatt sajnos csak romjaiban fennmaradt legkorábbi műemlék épületünket, a korabeli Diód pusztáján épült Kutyavár nevű várkastélyt, amely ma Érdligethez tartozik. A néphagyomány a fényes emlékű Hunyadi Mátyás király vadászkutyáinak kastélyát látta benne. Valójában már Luxemburgi Zsigmond'király idejéből, 1417-ből van levéltári forrás vele kapcsolatban. Birtokosa ekkor a Csévi Sáfár család volt. Nevét Tholdalagi Mihály Budán járt erdélyi követ korabeli (1627. évi) leírása szerint a török korban kapta (Köpekhiszár = Kutyavár, ebvár). A török hódoltság érdi emléke a XIX. század elejétől csonkán megmaradt, majd 1970-ben és 1999-ben rekonsttuált minaret. A hozzá tartozó dzsámi rekonstruált fantáziaképe a kiállításon látható. Az Érdnél zajlott 1684. június 21-i csatát ábrázolja Waldtmann-Kraus rézkarca, amelynek érdekessége, hogy a ritkaságszámba menő tevés alakulatok török bevetését láthatjuk rajta, és hamisan két minaretet is ábrázol a település képén. A török hódoltság korának emléke az Érden letelepedett idegen lakosság által használt kehely alakú, talpas agyagtál is. A 15 éves háborúban elnéptelenedett Érd területére délszláv, elsősorban horvát-bunyevác lakosság költözött 1630 tájt. Később (1690-ben) a Chernojevich Arzén pátriárka vezetésével Szentendrén letelepedő szerbek közül is kerülhettek ide. Az érdi délszlávokat általánosítva rácoknak nevezték. A rác elnevezés másutt inkább a szerbekre vonatkozott. Az egykori felszámolt érdi ráctemetőből megmaradt — diákok által (Antunovics István, Major Gábor, Major Árpád, iß. Vernyik Pál) talált - viszonylag jó állapotú sírkő került kiállításunkra Mato Bor 1790 IHS felirattal. A következő teremben diagrammokon szemléltetjük a különböző népcsoportok, vallások és foglalkozások időbeli váltakozását. Érden a katolikus vallás mindig meg tudta őrizni túlsúlyát, a nemzetiségi összetételben azonban a magyarság csak a XIX. század végére került többségbe. Külön sarokban a rác népviseletű bábuk mellett a mezőgazdaság hagyományos eszközei láthatók. A rácok népszokásairól néhány érdekesség: jellemző volt rájuk az idősek nagyfokú tisztelete, ami például a gyakori kézcsókban nyilvánult meg; a lányoknak szüleik választottak vőlegényt. A sváb sarokban a népviseleti bábun kívül a hagyományos malomipar és asztalosipar tárgyaival (gabonalapát, sajtár, őrlőkő, alapozó gyalu, idomgyalu) és néhány kordokumentummal (Pokorny pékmester vándorkönyve, mesterlevele) találkozhatunk. A hagyományos konyha fő bútorzatául szolgáló kredencen láthatunk különféle használati tárgya-