Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

RÓLUNK ÍRTÁK - Szubjektív gondolatok a Magyar Földrajzi Múzeumról (SZILASSI PÉTER)

DR. SZILASSI PÉTER főiskolai docens, Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, ATTI Földrajzi és Ökoturisztikai Tanszék SZUBJEKTÍV GONDOLATOK A MAGYAR FÖLDRAJZI MÚZEUMRÓL Egy múzeum közművelődési tevékenységét számos számszerűsíthető, objektív mutatóval lehet jellemezni. Az önálló kiállítást látogatók száma, a kiadott publikációk, kötetek, folyóiratok mennyisége, mind fémjelezhetik egy múzeumi kollektíva munkájának eredményességét. Ilyen, szigorúan „számszaki" értelemben is kiemelkedő a Magyar Földrajzi Múzeum negyedszázados szakmai tevékenysége. Bár az itt kiadott könyvek, kiadványok, publikációk száma is büszkeségre adhat okot, mégis egy múzeum kultúraőrző és kultúraátadó szerepéről akkor kapunk teljes képet, ha a száraz számok, nyers kimutatások helyett az e helyhez sok szállal kötődő személyek benyomásaira hagyatkozunk. E személyek körébe tartozónak vallom magamat is, mivel több mint egy évtizede látogatóként, meghívott előadóként számtalanszor részt vehettem a múzeumi rendezvényeken, és több múzeumi kiadványról írhattam méltatást a Földrajzi Közlemények és a Földrajz tanítása folyóiratokban. E személyes kötődéseim okán engedje meg az olvasó, hogy a 25 éves fennállás alkalmából, szubjektív elemektől sem mentesen papírra vessem a Magyar Földrajzi Múzeummal kapcsolatos gondolataimat. 1994 őszén két busz fordul be Érden a Magyar Földrajzi Múzeum impozáns épülete, az egykori Wimpffen-kúria melletti parkolóba. A buszokból 80 első éves, földrajz szakos főiskolai hallgató száll ki, akik jegyzetfüzettel a kézben, érdeklődve állják körül a „tejfeles szájú", kezdő tanársegédet (e sorok íróját), aki néhány szóban bemutatja a helyszínt, és a múzeumi kirándulás kalauzát, dr. Kubassek János igazgató urat. A szoborkertben, az árnyat adó fák lombjai alatt rövidesen kezdetét veszi a személyes élményekkel, történetekkel, gondolatébresztő aforizmákkal teletűzdelt tárlatvezetés. A jelenet évről évre ismétlődik egészen 2005 őszéig, mikor is a bolognai folyamat „áldásos" hatásaként az utolsó főiskolai képzésben résztvevő évfolyammal jártuk be a múzeumot. Mit is adott a múzeum a hallgatóknak és nekünk, tanáraiknak? A felfedezés, a rácsodálkozás, a megismerés élménye mellett az örömét. Az örömét annak, hogy egy lelkes, a földrajz iránt erősen elkötelezett csapat, és a csapat vezetőjének fáradtságot nem ismerő munkája nyo-