Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

RÓLUNK ÍRTÁK - Múltunkkal a jövőbe (KÉRI MIHÁLY)

KÉRI MIHÁLY Erd Megyei Jogú Város Oktatási és Művelődési Bizottságának elnöke MÚLTUNKKAL A JÖVŐBE A cím annak idején Pest megye millenniumi ünnepségeinek hívószava volt. Hosszas fejtörést követően - minden névadásnál így van ez - röppent föl az ötlet valaki nyelvéről az ünnepi eseményt szervező szakbizottság ülésén. Egyből elfogadtuk, nem tudni már, hogy a gondolat kifejező ereje miatt, vagy csak föladva az addig eredménytelen ötletbörzét. A múlt és a jövő összekapcsolása magától értetődőnek tűnhet, ám a két kifejezés nehezen megfogható tartalmat jelent. Az ország zivataros évszázadai rendre pusztították a megelőző korok alkotásait, építészeti, művészeti, kulturális hagyatékát. Ritka szerencsének számít, ha valamely település megőrizhette a múlt ráhagyott emlékeit. Nem beszélve arról, ha egész épületegyüttesek, városrészek viselik rég volt elődeink keze nyomát. Kéri Mihály Érd sajnos nem tartozik e szerencsésnek mondható társai közé. A ritka, akár töredékes, jelentősebb tárgyi emlék fogyatékos együttesében nehéz elképzelnünk például azt a főúri pompát, ami az érdi kastély mondjuk XV-XVL századi látogatóit fogadhatta. A Dunára néző büszke erődkastélyt, a hideg kőfalaktól védő széles kárpitokat, kőcsipkés, metszett ólomüveg ablakokat, díszes freskókat, aranyló keretben ragyogó festményeket. Ami háború, tűzvész, árvíz nyomán mindebből megmaradt még, azt békeidőben is képes volt elpusztítani a múlt énekeinek eltörlésére szakosodott hatalmi agresszió. Mint ahogy 1971-ben a föld színéig rombolta a város legjelentősebb műemlékét, az elsőként 1519-ben említett érdi kastélyt. Az elkövetett bűn történetének feltárása és értelmi szerzőinek megnevezése a mai napig várat magára. A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Magyar Földrajzi Múzeum otthonára, a város másik jelentős műemlékére, az egykori Pelikán fogadóra is meglehet, hasonló sors várhatott. A Hild József alkotásának tulajdonított, a XIX. század első felében épített kúria épületegyüttesének jobb sorsa a Magyar Földrajzi Múzeum 1983-ban történt beköltözésétől számítható. Kiváló példájaként annak, hogy a kortárs kulturális-tudományos értékteremtés a maga funkciójával miként találkozik az örökségvédelem kötelezettségével. A múzeumi feladat új perspektívát jelentett és jelent a működésének helyet adó, jelentős értéket képviselő, klasszicista épület számára is. A jelen idő használata indokolt. Hiszen a múzeum eddig elvégzett munkája korántsem lezárt. Az alapító Balázs Dénes, majd az őt követő Kubassek János és munkatársaik országos és az országhatáron túl is jelentőséggel bíró gyűjteményt hoztak létre és gyarapították tovább.