Dr. Kubassek János: Cholnoky Jenő természetábrázoló művészete (Érd, 2002)

Dr. Kubassek János: Cholnoky Jenő - a földrajztudós és a művész - A közéleti ember - társadalmi kötelezettségek béklyójában

xC kiigazítása iránt előterjesztést tegyünk. Nagyon szomorú látvány volt az otrom­bán, tudatlanul, rosszindulatú lag megvont határokat látni. A csehek a sátoralja­újhelyi Rony va-patakot mint hajózható folyót állították be, s a patak hídjának egyik végén a magyar, másik végén a cseh határőr állt, de elérhették egymást a szuronnyal. Volt olyan hely is, ahol a határ eg)' udvaron ment át, a ház még itt­hon maradt, de a kút már Oláhországban volt! Hihetetlen könnyelműség és lelki­ismeretlenség jellemzi ezt a határt. Elrettentő példája minden erőszakosan meg­vont határnak. Hiába beszéltünk, hog)' tartós államhatár csak a természetes ha­tár lehet, nem hederítettek rá. " A trianoni béketákolmányra a történelem adta meg a választ. Az első világháborút követő békeszerződések újabb konfliktusok forrásává váltak, s újabb háború gyötrel­meit zúdították nemcsak Európára, hanem az egész világra. Az akkori hatalmi érdekek és az erőfölény tudatában létrehozott mesterséges államalakulatok, Csehszlovákia, Szovjetunió és Jugoszlávia államiságukat tekintve a század végét sem érték meg, s népe­iknek nagy árat kellett fizetniük a felelőtlen határmegvonások miatt. A rossz döntések következményei magukat a döntéshozókat sem kímélték, s a fran­cia szakértői anyagokat előkészítő földrajzprofesszor, De Martonne - akit Cholnoky még Erdélyből személyesen ismert - a maga bőrén tapasztalhatta meg Franciaország le­rohanását, Párizs német megszállását és az idegen bombatámadások megdöbbentő pusz­tításait. Érdekes lehetett volna, ha a második világháborút követően - a bekövetkezett történelmi események tükrében - a két tudósnak alkalma nyílik megvitatni azokat a po­litikai földrajzi kérdéseket, melyek okulásul szolgálhatnának a jövőnek. A Kárpát-medence folyóinak természetes vízrendszerét és vízgyűjtő területét politikai határok darabolják fel, megnehezítve, illetve leheteüenné téve az egységes vízrendezés fel­adatait. Az elmúlt évtizedekben a többször megismétlődött, borzalmas következményeket okozó tiszai árvizek és a közelmúlt jelentős halpusztulást okozó vízszennyezései meggyő­zően visszaigazolják Cholnoky Jenő 1919-ben, 1920-ban leírt, látnoki erővel megfogal­mazott gondolatainak igazságát. Cholnoky mindig jó érzékkel választotta meg munkatársait, Fodor Ferencet, a volt karánsebesi középiskolai tanárt, francia fordítóját, HankisJánost, aki később kultusz­minisztériumi államtitkárként tevékenykedett, illetve Beller Ilonkát, aki az Erzsébet nő­iskolában tanítványa volt. Az angol fordításokat szintén egy másik tanítványa, Patterson Orsolya végezte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom