Dr. Kubassek János: Cholnoky Jenő természetábrázoló művészete (Érd, 2002)

Dr. Kubassek János: Cholnoky Jenő - a földrajztudós és a művész - A Balaton kutatója

xC vei. Nem véletlen, hogy annyi találó, csodálatosan megfogalmazott párhuzamot vont a Balaton-felvidék tájai és Itália szépségei között. holnoky Jenő életműve ezernyi szállal kapcsolódik a Balatonhoz, melynek varázsa %Ù/J kisdiákként ragadta meg eló'ször a minden szépre fogékony művész lelkét. Először kirándulások során fedezte fel a tó gyönyörűségét. Öregkorában papírra vetett önéletírásában így emlékezik vissza ifjúkora tündéri látomására: életem legboldogabb órái voltak azok, amikor a veszprémi sziklákon bámulhattam a természetet és figyelhettem a tüneményeket, vagy még inkább, ha az arácsi Péter-hegy, vagy Tamás-hegy tetejéről nézhettem a Balatont. A nagyszerű látvánnyal soha sem tudtam betelni. Mindig valami fájdalmas vágy keletkezett a szívemben: ezt a látványt festményben, rajzban, vagy leírásban megörökítem, minden legapróbb részletével együtt. Végtelen csend volt a hegytetőn, csak kakaskukorítás és kutyaugatás hallatszott föl néha. Vasút még nem volt, a Kisfaludy gőzös szép nyugodtan járt Siófok és Füred közt, sípolását néha meg lehetett hallani, A kedves, késő délutáni világításban valami megható báj ömlött el a Riviérán, Tihany on és a tó fényes tükrén. A felhők szinte mosolyogva úsztak, szép lassan délfelé, árnyékuk a tavon szépen surrant tova, Miért nem lehet ezt a képet úgy megfogni, bogy örökre ilyen maradjon? De minden részletében! Ott mellettem a szömörcepirulni készülő levelei, a girbe-gurba cserfatörpécskék, a vadrózsa, kökény, galagonya viruló bokrai, meg a tisztások pázsitján díszlő vasvirág (Xeranthenum) rózsaszín virága mind beletartoznak a képbe, azokkal a kőhalmokkal együtt, amelyeket a szőlőkből hajigáltak ki, Lenn a Riviérán még kevés villa volt, de pince sok, ezekből azonban a felülről és északról nem sokat lehetett látni. A patakok mentén sorakozó jegenyefák, a fehér országút az arácsi Szeretetház, a fürdőtelepi nagy épületek meg az uszoda voltak a legfeltűnőbb részletek. De mindez a színeknek olyan lágy harmóniájában egyesült, hogy az ember szinte sírva fakadt, hogy miért kell mindennek eltűnnie, amint a Nap lenyugodott, " Ez a lírai érzelmeket tükröző vallomás, a természet szerelmesének rajongása, melyet sem az idő, sem az átélt megpróbáltatások nem tudtak kitörölni emlékezetéből. Cholnoky észrevette a természet nagyszerűségét és szerette volna, ha örömében mások is osztozhatnának. Szinte a felfedező lelkendezése és a másokat gazdagítani akaró ember sóvárgása olvasható ki soraiból: „Ugyanilyen valami bánatos vágy fogott el, A BALATON KUTATÓJA