Dr. Kubassek János: Cholnoky Jenő természetábrázoló művészete (Érd, 2002)

Dr. Kubassek János: Cholnoky Jenő - a földrajztudós és a művész - Diákévek a Műegyetemen

vényekben és fényképekben. A fényképezőgépet kezdetektől használta, de tudta jól, hogy a fényképezőgép lencséje nem helyettesítheti az emberi szemet. így ír a fényképekhez és a rajzokhoz fűződő kapcsolatáról: „...csúnyák azok a tájkép-fényképek, amelyeket ma szokás a tudományos értekezésekhez, vagy könyvekben adni. A fénykép sem elég jó, a reprodukció pedig szinte keserves. Alig okul belőlük valamit az ember. Mert az ilyen tájkép-fényképek válogatás nélkül közlik azt, amit a fényképezőgép látott, s abban temérdek olyan fölösleges részlet van, ami csak elfedi azt, amit valóban meg akarunk mutatni. Hisz a művész olyan, mint a mikrofon. Meghallja a természetben a szépet, amit laikus nem hallhat, aztán a művész megafonná alakul, amikor a meglátott szépet felnagyítva, minden mellékzöngétől megtisztítva tisztán és világosan előadja. Ez a művész feladata. Ez az igazi művészet. Ugyanennek szerepelnie kell a tudományos képekben is. A tudós meglátja a térszín valamelyik érdekes formáját, amit a laikus nem vesz észre, s aztán a tudós - ha van benne igazán érzék a helyes tanítás iránt - ezt a meglátottat kiemeli az érdektelen részletek közül és erősen kidomborítva tünteti fel. Milyen más fogalmat nyújt a földfelszíni farinakról egy jó tömbszelvény, mint eg)> rossz fénykép. Sőt, nem is lehet olyan fényképet készíteni, amely vetélkedhetne a helyesen rajzolt tömbszelvénnyel. Diákkoromban még a tudományos földrajzi irodalomban nem használták a tömb szelvényeket, de egyesek már inkább rajzban tüntették fel azt, amit meg akartak magyarázni, s nem fényképekben. Abban az időben még a cinkográfia ismeretlen volt, s a fényképekről fametszeteket kellett készíteni. " A kisgyermek korában távoli, egzotikus földrészek, Ázsia, Afrika ismeretlen tájainak felfedezéséről ábrándozó fiatalember olthatatlan kíváncsisága igen korán megnyilvánult és számos korai tanulmányában, cikkében tárult az olvasó elé. Cholnoky Jenő nagyon sokat járt-kelt a természetben. Ifjú tanársegédként évente 80-120 napot töltött kiszálláson, azaz a terepen. Szülőhelyén, Veszprémben, a Balatonfelvidéken, majd egyetemi évei alatt a fővárosban és környékén. E kirándulások mindegyike magvas megfigyeléseket, jelenségértelmezéseket, vagy éppen tudományos felismeréseket eredményezett. A Kárpát-medence lenyűgöző szépségű tájainak megismerése közben, a terepen megfogalmazódott gondolatai a mai kor embereinek is megszívlelendőek: ,,....a tudománynak és művészetnek együtt kell működniük, hogy valóban örökbecsűt alkothassanak. Kétségtelen, hogy nem lehet jó geográfus az, aki