Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)
Saint Lucia
pülő óriásgépek is leszállhatnak rajta. Nagy hátránya, hogy távol esik a fővárostól, Castriestől, ahova a rossz közutakon csak kétórás döcögéssel lehet eljutni. Az eredeti légi kapu közvetlenül a főváros mellé épült, a Vigie-félszigetre, de csak kis gépeket tud fogadni. Ide érkeztem én is egy „helyi járattal” a szomszédos Martinique-ról. A fogadóépületet a pálya várossal ellentétes oldalára rakták, így aki hamar be akar jutni a városba, a repülőtér megkerülése helyett vállalnia kell a kifutópálya keresztezését, majd a drótkerítésen való átmászást. Szerencsére nem kellett tornásznom, mert a helybeliek már kivágtak egy nyílást a vasfonaton, s azon átbújhattam. A Lee’s Guesthouse-t kerestem meg. A névről ítélve kínai vendégfogadósra számítottam, de egy mulatt fiatalasszony fogadott. Kiderült, hogy a hirdetett 6 karib dolláros szobaár itt is csalétek, a legszerényebb szoba nyolcba kerül. De még ez is csak a fele a martinique-i áraknak! Castries szép fekvésű város, házai patkószerűen ölelik félkörbe a mélyen benyomuló öblöt. Végre szép napos időt fogtam ki, így a környező dombokra felkapaszkodva tucatnyi panorámaképet készíthettem. Említettem, hogy hátizsákom súlyát alaposan megnövelték az útközben összegyűjtött irományok, térképek. Több csomagba összerendeztem őket, hogy tengeri postával hazaküldjem. Amikor elcipeltem az anyagot a hivatalba, zárt ajtók fogadtak. A postások nem dolgoznak, sztrájkolnak. Kérdezgettem az embereket: meddig tarthat? Senki sem tudott választ adni. Cipelhetem tovább terhemet a soron következő szigetországba. ...St. Lucia szigetén nincs karszt, sem működő tűzhányó. De vannak érdekes utóvulkáni jelenségek, különösen délen, Soufriere város közelében. A prospektus úgy hirdeti: itt található a világ egyetlen „bekocsizható” vulkánja (drive-involcano), egészen a pokol torkába be lehet hajtani autóval. No, ezt meg kell néznem, ha nem is kocsiablakból! 109
