Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)
Bevezetés
óceán és a Karib-tenger találkozásánál helyezkedik el. A térképen Kis-Antillák néven szerepel. „Gyöngyfüzér az isten nyakán” — állítják a lírai hajlamú írók a Kis-Antillákról. Vagy húsz nagyobb és száznál több kicsiny smaragdszemből fűzte össze a természet ezt a csodálatos ékszert. Megannyi csillogó varázslat, csábító igézet! Régóta dédelgettem a gondolatot, hogy világjáró bakancsaimat errefelé irányítom, de vágyam sokáig csak álom maradt. A magamfajta kispénzű utazó ember számára a tenger nagy akadály, a víz hátán nem tapodhat a gyalogos vándor. Álmaim valóra válásához 1981-ben új reménysugarat keltett a Medicina-Panoráma Kiadó felkérése: a sikeres ausztráliai-óceániai útikalauzom mintájára írjam meg a közép-amerikai térség turisztikai látnivalóit is. Az Észak- és Dél-Amerikát összekötő földhíd országait már a korábbi években bebarangoltam, és útiélményeimből is közreadtam egy csokorra valót a „Vándorúton Panamától Mexikóig” című könyvemben. Az útikalauzhoz hiányoztak ismerettáramból a szigetek, a Nagy- és Kis-Antillák, nélkülük pedig nem lenne teljes a feldolgozás. Akkor már javában készülődtem Amazóniába, s úgy gondoltam: két legyet ütök egy csapásra, az őserdők mellett bekukkantok az Antillák szigetvilágába. így is történt! Azóta bizony eltelt jó néhány esztendő. Rendre megírtam a szigetek útikalauzát, de az élményeimet tartalmazó útinapló tarsolyom mélyén rekedt. Ennek fő oka, hogy sokkal sürgősebb, fontosabb feladatra köteleztem el magam. Elérkezett a huszonnegyedik óra, hogy megmentsük a nagy magyar utazók, jeles geográfusaink kallódó relikviáit. Az anyag összegyűjtése és a földrajzi múzeum létrehozása éveket vett el az utazásra, írásra szánt időmből. De nem bántam meg! Aki csak látta, megismerte az Érden kiállított gyűjteményt, egyhangúan úgy vélekedett, nem volt kárba veszett idő a ráfordított munka. 8
