Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)
Dominica
Az útlevélellenőr gyanúsan forgatta a megviselt, gyúródott kék könyvecske lapjait. Kereste a vízumot, de ami nincs, azt kár kutatni, ezért megállítottam buzgó olvasgatását e szavakkal:- Azt mondták nekem, hogy az itteni repülőtéren kaphatok egyhetes turistavízumot. Az ellenőr elvonult feletteséhez és csak jó sokára került ismét elő.- Oké, uram! Három napig maradhat! Felujjongtam magamban. A három napból kényszerhelyzetben lehet egy hét is. Már odaát Guadeloupe szigetén értesültem róla, hogy a vihar Dominicán szintén nagy károkat okozott: az utakat hegyomlások torlaszolták el, hidakat sodort el az áradat. Itteni tartózkodásom időtartama tehát attól függ, hogy mikor tudok visszatérni a repülőtérre. Guadeloupe-on arról is tudomást szereztem, hogy a repülőtértől három kilométerre, Marigot faluban van egy szerény, megbízható vendégház, a Thomas Guesthouse. A repülőtér kapujánál sikerült kijátszanom a taxis-hiénákat, és nekivágtam az országútnak. Siralmas látvány fogadott! A kókuszpálmák nagy része földön hevert, a megmaradottak korona nélkül, élettelen torzóként ágaskodtak. Az utat több helyen elvitte a víz, máshol csak egy nyomtávon, nehezen járható. Sok háznak a puszta kőfala maradt meg. A romok azonban régebbi keletűnek látszottak, nem a pár nappal előbbi vihar okozhatta. Szóba elegyedtem az útjavító emberekkel, akik így tájékoztattak:- Ez még a David műve! Két évvel ezelőtt történt. A dátumot sohasem felejtjük el: 1979. augusztus 29. Évtizedek óta nemzetközileg elfogadott szokás, hogy a trópusi ciklonoknak női vagy férfi neveket adnak. így keresztelték Davidre az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb antillai hurrikánját. Utólag megtudtam róla, hogy tíz nap alatt végigrobogott az egész Karib-térségen, és az Egyesült Államok déli partvidékén is óriási károkat okozott. Dominicát 83
