Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)
Saint Christopher és Nevis
hajóval szállítják át a Saint Kitts-i cukorgyárba. A farmerek régi szép udvarházait üdülőkké, szállodákká alakították át. ...Este a komphajóval visszatértem Basseterre-be, a cukornádról elnevezett szállodámba. A szemközti pártházban szokatlan csend honolt, csak néhány ifjonc sörözött a teraszon. Már-már azt reméltem, végre nyugodt éjszakám lesz, amikor hirtelen felbömbölt az afrikai dzsessz. Valamelyik iddogáló ifjúnak kedve támadt egy kis muzsikára, bekapcsolta a magnót és maximális fokozatra állította a hangerősítőt, szinte beleremegett a ház! Nyugat-India Gibraltárja Sir Thomas Warner nevét nagy becsben tartják a helybeli angolok. Ő vezette azt a kis csoportot, amely 1623-ban érkezett Saint Christopher szigetére és megalapította az első európai telepet az északnyugati parton, Sandy Point közelében. Itt kötöttek ki a későbbi telepesek is, és Saint Kittsről rajzottakszétNevisre, Antiguára, Barbudára, Montserratra. Ezért érdemelte ki a sziget a megtisztelő jelzőt: a „Kis- Antillák bölcsője”. Az angol telepesek 1625-ben nem várt vendégeket kaptak. Francia hajótöröttek kerestek menedéket a szigeten, miután a spanyolokkal vívott összecsapásban hajójuk súlyosan megsérült. A következő években újabb franciák érkeztek, most már nyílt letelepedési szándékkal, és összefogtak az angolokkal, hogy „megtisztítsák” a szigetet az erdőkbe menekült karib indiánoktól. Úgy vadásztak a szerencsétlen primitív őslakókra, mintha azok nem is emberek lettek volna. Sikerült rövid idő alatt az utolsó szálig kiirtani őket — az európai civilizáció örök szégyenére. A franciák saját szemszögükből szintén a „Kis-Antillák bölcsőjének” tekintik Saint Christophert. Innen indult terjeszkedésük Guadeloupe, Martinique és más szigetekre. Nagyon igaz azonban az a mondás, hogy két dudás nem fér 57
