Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)
Antigua
Visszatérőben - buszra várva - egy ideig Willikiesben nézelődtem. A helybeliek árnyékban üldögéltek, sokan társasjátékkal múlatták idejüket. Egy körülbelül 70 centi hoszszú, 25 centi széles fatáblát ültek körül, melyen 12 mélyedés volt, s a játszadozók valamilyen rendszer szerint kavicsokat rakosgattak egyik lyukból a másikba. Megjött az autóbusz, visszatértem a fővárosba. Mivel még magasan állt a nap, elhatároztam, hogy körülnézek benne. Saint John’s egy kis ország mini fővárosa, mindössze 30 000 lakossal. A sziget északnyugati részén, az ugyancsak Szent János nevét viselő öböl partjára épült. Itt van az ország egyetlen mélytengeri kikötője. Először az Állami Idegenforgalmi Hivatalt kerestem fel, ahol bemutattam a Medicina-Panoráma angol nyelvű ajánlólevelét. Nagyon kedvesen fogadtak, elmagyarázták, hogy hol vásárolhatom meg a sziget részletes térképét, s kaptam néhány egyszerű prospektust. Kimentem a kikötőbe, ahol éppen lehorgonyzott egy személyszállító luxushajó, amely észak-amerikai turistákat hordoz körbe a szigetvilágban, s mindennap megáll valamelyik kikötőben „sightseeing” (városnézés) céljából. Aztán a belváros nevezetesebb épületeit látogattam sorra, többek közt a híres anglikán székesegyházat. Elődjét 1843-ban földrengés rombolta le. A mostani építmény mennyezetét a mocsári fenyő szívós gerendáiból ácsolták össze; már több földmozgást szerencsésen átvészelt. Elővettem táskámból a fényképezőgépeket és előbb fekete-fehér, majd színes filmen örökítettem meg a bazilikát. A bejárat előtt egy csomó szedett-vedett ember őgyelgett. Amikor észrevették, hogy fényképezek, körém tódultak.- Money, mister, money! (Pénzt, uram, pénzt!) - kiabálták. - Fejenként egy dollárt!- Ugyan miért?- Amiért lefényképezett minket! Szabadkoztam: nem őket fényképeztem, hanem a templomot. Ok csak kis pontok a fényképen. 45