Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Barbados

Phillis telefonálgatott ide-oda, végül is rátalált emberünkre. Megállapodtunk, hogy másnap tíz órakor találkozunk a barlang bejáratánál. Kértem, hogy mint barlangkutató, megtekinthessem a turisták által nem látogatható belső részeket.- Akkor azt tanácsolom - mondta kollégám -, hogy azonnal vegyen be nagy adag penicillint!- Ugyan miért? - kérdeztem csodálkozva.- Egy barlangi betegség megelőzésére. Nagyon fontos!

Ha már ennyire a telkemre kötötték, hát bevettem a

gyógyszert.

...Másnap kora hajnalban útnak indultam, hogy a fővároson át a megbeszélt időpontra odaérjek váltott buszokkal. A Harrison-barlang a sziget kellős közepén fekszik, Barbados legmagasabb kiemelkedésétől, a 340 méteres Hillaby-tetőtől délre. Ez a vidék a sziget legvadregényesebb része! A karsztos mészkőtáblát mély szakadékok (gully) tagolják, az örökzöld trópusi őserdőben fehér mészkőtornyok ágaskodnak. A vad sziklás felszínnek köszönheti ez a vidék, hogy nem esett áldozatul az ültetvényesek kíméletlen terjeszkedésének. Ma már védett természeti park.

Barbados mészkőtáblájának délnyugat-északkeleti irányú földtani szelvénye

Újdonsült dán barátom behívott irodájába és asztalára kiteregette Barbados földtani térképét, melyre berajzolta a barlang fekvését.- Sajátossága ennek a barlangnak, hogy viszonylag fiatal korallmészkőben alakult ki - kezdte magyarázatát. - Kőzete

32