Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)
Trinidad és Tobago
- Trinidad nem Barbados! - figyelmeztetett körutazásom megkezdése előtt Bertalan Béla. - Ott sokkal jobban kell vigyáznod a zsebeidre, mint nálunk. Nos, a zsebeimre már nem nagyon kellett vigyáznom, mert majdnem üres volt. Az utolsó szigetországra tartalékolt utazási csekkjeimet a piarcói repülőtéren beváltottam helyi pénznemre, azaz trinidadi és tobagói dollárra, röviden TTD- re, „titi-dollárra”, és jó mélyen elrejtettem alsóruhám alatt. A repülőtér 27 kilométerre fekszik a fővárostól, Port of Spaintől, csak taxival lehet odautazni. Trinidadon járt német fiatalok ajánlották, hogy a Hillcrest Haven vendégházban szálljak meg, az a legolcsóbb és viszonylag biztonságos. Egyezkedni kezdtem a taxisokkal, végül megállapodtam az egyik fekete sofőrrel. Amikor megérkeztünk a vendégházhoz, újabb alkudozás kezdődött, de most már a taxis és a vendégház indiai tulajdonosnője között. A vendégfogadós két dollár baksist adott a sofőrnek, de az nem volt megelégedve ennyivel.- Jó vendéget hoztam, legalább egy hétig itt marad. Ha nem ad öt dollárt, elviszem az urat máshová! - handabandázott a néger, mintha kiszolgáltatottja volnék, és nem én adtam volna meg címet. A heves szóváltás végén a sofőr és az indiai három dollárban megegyeztek, én pedig végre elfoglalhattam a szobácskámat. Aszfalt a föld gyomrából „Trinidad valódi földi paradicsom!” - így összegezte véleményét hazánkfia, Rosti Pál, aki nyolc évvel Wass Sámuel gróf utazása után, 1857-ben szintén végighajózott a Kis-Antillák szigetei között. Rosti Pál egészen más célból járt Közép-Amerikában, mint elődje. Alig 18 évesen részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, ezért annak bukása után menekülnie kellett. A 138
