Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Grenada

A szerecsendió fái 8-10 méter magasak, de elérhetik a 15 métert is. A barack méretű termések hosszú kocsányon, fürtösen lógnak. Ha a gyümölcs megérik, az ujjnyi vastagságú húsos héj felnyílik, és kihull belőle a dió nagyságú mag. Ennek csonthéja fekete színű (innen a neve), és a magköpeny élénk vörös erezete hálózza be, ami rendkívül tetszetőssé teszi. (Lásd színes képmellékletünk utolsó felvételeit!) A csonthéjon belül helyezkedik el a kb. két centiméter átmérőjű aromás magfehérje.

Másnap Grenville-ben egy állami vállalatnál megismerkedtem a szerecsendió feldolgozásával. A csonthéjas magról a vörös magköpenyt még a termelők fejtik le, és az üzem külön vásárolja meg a magot (diót) és a magköpenyt (maciszt). A csonthéjas termést ezután nyolc hétig szitán szárítják, forgatják, majd feltörik a héját és a kipergő magot nagyság szerint osztályozzák, utána zsákolják. A maciszt szintén kiszárítják, miközben a vörös színe krém tónusúra változik. Nálunk tévesen ezt nevezik „szerecsendió-virágnak”.

De nemcsak szerecsendióból áll Grenada fűszergazdasága: termelnek szegfűszeget és fahéjt is. Persze a nagyüzemek fő terménye a kakaó, banán, kókusz és délen a cukornád. Rengeteg dokumentumképet csináltam ezekről mindenütt, Ceclyn néni félelme túlzottnak bizonyult. Csak egy alkalommal keveredtem némi bonyodalomba.

Harsány vezényszavakat hallottam a kertek közötti egyik tisztásról, hát oda igyekeztem. Katonák oktatták a helybeli 16-18 éves ifjakat a díszmenetre, ajobbra-ésbalraátra. Kuba példája nyomán Grenadán is nekiláttak a népi milíciák képzéséhez, felkészítendő a lakosságot egy esetleges „imperialista támadás” visszaverésére. Elővettem a fényképezőgépet, de a katonák figyeltek, és amikor a gép keresőjét a szememhez igazítottam, hevesen tiltakozni kezdtek:- No photo! No photo!

Eltettem a fényképezőgépet, majd némi magyarázkodás után visszatértem Ceclyn néni vendégházába. Csomagolnom

134