Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Martinique

ugyanaz a kép fogadott. De a benyomódott matracok, párnák arról árulkodtak, hogy szoktak rajtuk feküdni. Vajon kik lehetnek a szellemszálló vendégei? Talán koldusok, csavargók, akik itt találnak éjszakai menedéket?

Csábító a gondolat: itt maradni éjszakára - titokban bezárkózva az egyik szobában. Megtakaríthatom a szállásdíjat, de fennáll a veszélye, hogy ágyrajáró ismeretlen lakótársaim az éj sötétjében kirabolnak.

Túl nagy a kockázat. Mit tegyek?

Még kétezer áldozat

Lementem az utcára és becsöngettem a szomszéd házba, hogy megtudakoljam, mi a helyzet a Mont Pelée hotellel.- Bezárt a szálló - mondta a kérdezett. - A tulajdonos tönkrement.- De mintha laknának benne...- Nem tudom... Lehet, hogy éjjelente hajléktalanok látogatják.

Na, itt nem maradhatok! Elindultam a felfelé vezető úton. Szemerkélt az eső, sötétedni kezdett.

Az egyik házból reverendás apáca tűnt elő. Illedelmesen megszólítottam, hátha tud segíteni:- De uram! - méltatlankodott. - Ez apácakolostor! Nézze, éppen most jött ki a papiakból a tisztelendő úr. Beszéljen vele!- Laudetor Jesus Christus! - köszöntöttem az atyát a piarista diákkoromból fejemben maradt latin üdvözléssel. Bemutatkoztam és elmondtam, kényszerhelyzetben vagyok; rámsötétedett, és nincs szállásom.- Maga magyar? Azok közé tartozik, akik börtönbe vetették és megkínozták Mindszenty bíboros urat? És most az egyházhoz fordul segítségért?

Mielőtt bármit mondhattam volna, ingerülten faképnél hagyott. Az eset fültanúja volt az atya házvezetőnője, egy idős néger asszony. Odajött hozzám és jóindulattal vigasztalni kezdett:

103