Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)
Martinique
felforrósodott krátertó vize lezúdult a Riviere Blanche völgyébe. Az iszapos áradat (indonéz eredetű szakkifejezéssel: lahar) a folyó torkolatánál eltemette az ottani cukorgyárat harminc dolgozójával együtt. A vészjósló jelek ellenére a hatóság nem rendelte el a város kiürítését, mivel korábban helyhatósági választásokat hirdettek meg május 10-ére. Erre azonban nem került sor, mert május 8-án bekövetkezett a tragédia. Egy szemtanú, Roger Arnoux, aki egy távoli magaslatról kémlelte a vulkánt, így mondta el a látványt: „Hirtelen kis felhő emelkedett fel a kráterből, mely pár másodpercen belül hatalmas gomollyá növekedett. A szürkéslila gomolytömeg sebesen görögni kezdett lefelé a lejtőn. A sűrű gázfelhőből fényes villogások látszódtak, és erős dübörgés hallatszott. A felhő elborította a várost.” 101 I I
