Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)

A varacskosfejűek házatája

Érdekes lett volna a varacskosfejűek magánéletét kifürkészni, ahhoz azonban a mi plazai látogatásunk túl rövidnek bizonyult.

...Az esti órákban visszatérve a kutatóállomásra, nagy sürgés-forgás fogadott. Megtudtam, hogy másnap a természetvédelmi szolgálat két tagja, Juan Black és Jósé Villa, Santa Fe-szigetre utaznak, hogy számba vegyék a lakatlan sziget leguánjait és fókáit. Az expedíciósokat az egyik német telepes család fia, John Angermeyer szállítja át motorcsónakján.

Az Angermeyer név fogalom Galápagoson. A három testvér, Karl, Fritz és Gus a fasizmus dühöngése elől 1937-ben menekült el a világ békés végének számító szigetvilágba. Kis szállodát építettek, mindhárom fivér külön-külön motorcsónakot vásárolt, és ma is jól megélnek az ide vetődő gazdag turisták fuvarozásából. Gus Angermeyer fia, John már itt született, igazi „galapageno” (galápagosi ember), a spanyolt anyanyelvként beszéli.

Kérdésemre, hogy velük mehetnék-e, galapageno módra csak ennyit válaszolt:- Сото no? Venga amigo! (Miért ne? Gyere, barátom!)

87