Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)

Poligámia a tengerparton

minden egyes családnak szigorúan elhatárolt tartózkodási helye van a partokon. Kiterjedésük a partok minőségétől függ, egy-egy „telek” általában néhány méteres partszakaszt foglal el. Ennek közepén, nagyobb lapos és száraz lávadarabon, mint valami lakásban, helyezkedik el a „család”. A szikla legkiemelkedőbb, rendszerint a tengerre néző pontján terpeszkedik el a hím, az apa. Körülötte alig egy négyzetméternyi felületen foglal helyet a háreméhez tartozó mintegy öt-tíz nőstény.

A hím állatot könnyű megkülönböztetni a nőstényektől, jóval nagyobb azoknál. Nem méricskéltem meg, csak úgy szemrevételezés (és irodalmi ismereteim) alapján állítom, hogy a hímek 110-120 cm körüli hosszúak. A Fernandina szigetén élő alfaj hímjei a legdaliásabbak, azok hossza eléri a 130 cm-t, súlyuk pedig a 10-12 kg-ot. A nőstények 70-80 cm-esek, sokkal karcsúbbak a hímeknél, így a súlyuk csak fele azokénak.

Nemcsak a termetből lehet már messziről megkülönböztetni a két nemet, természetes öltözetük is nagyon eltérő. A hím testét piszkos sárgászöld, helyenként vöröses pikkelyes bőr fedi; egyiken-másikon bizony elég rojtos, szakadozott a gúnya. Lehet, hogy a fokozatos vedlés teszi, de az is lehet, hogy az éles bazaltkövek tépdesik meg ruházatukat. A hímek ékessége a hátukon végighúzódó, 1-2 cm magas, hegyes szarusörény, amely harcias külsőt kölcsönöz ennek az egyébként igen jámbor lénynek. A hím állat homloka sokkal szélesebb és előrébb ugrik, mint a nőstényé; ennek a fajfenntartási harcban van szerepe. A nőstények egyszínű, szürkésfekete köntöst hordanak, színük alig válik el a bazaltkövek sötétjétől. Kevés sárgás vagy világosabb szürkés szín csak a nyaki részen, a híménél sokkal csökevényesebb varacskok szélén látható.

Hogyan zajlik egy népes gyíkcsalád napi élete? Annyit már tudunk róluk, hogy idejük java részét a napsütötte köveken henyéléssel töltik. De hát ebből ők sem tudnak megélni. Az apály időszakában egyenként, óvatosan lecam77