Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)

Gyilkosság Teknősországban

után talpra tud állni a saját erejéből. Gyakran hosszú, izmos nyaka segíti ki a bajból, megragad egy erősebb bokorágat, és abba kapaszkodva billenti helyre egyensúlyát.

A sziklamászás veszélyes sportág, a galápagók körében is előfordultak balesetek. A telepesek többször rábukkantak sziklafalról lezuhant, betört páncélú, halódó teknősökre. Rajtuk kívül azonban elpusztult állatra sehol sem leltek.

Ezzel kapcsolatban merül fel a gondolat, vajon meddig élhet egy elefántteknős?

A zoológusok csak találgatásokra vannak utalva. Dudich szerint a galápagosi teknősök legnagyobbikái már akkor élhettek, amikor az első fehér ember a szigetre tette a lábát. Azóta pedig négy és félszáz év telt el. Amikor a kutatóállomás munkatársait erről kérdezgettem, ők óvatosan úgy nyilatkoztak, hogy a nagyobbak „körülbelül kétszáz-háromszáz évesek.” Akárhogy is vesszük, a galápagosi elefántteknősök köréből kerülnek ki Földünk legidősebb állatai.

...A fényképezőgépes teknősvadászatról az alkony órájában tértem vissza a casetához. Társaim már ott szorgoskodtak. Condorito a lelőtt kecskét nyúzta, s a vacsoránkat készítette, míg de Vries a csapadékmérőt javítgatta.

Amint várható volt, felderítésük nem járt érdemleges eredménnyel. A tetteseknek nyomuk veszett...

62