Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)

Kecskék és patkányok

természetesebb, de egyben higiénikusabb körülmények között nevelhetik őket tovább.

...A lelkes holland zoológus, de Vries a vacsora utáni beszélgetésünk alkalmával bizakodóan jegyezte meg:- A legjobb úton haladunk, hogy megmentsük az elefántteknősöket a közeli kihalástól. A leginkább veszélyeztetett cristóbali és pinzóni alfajokból már több mint száz kis teknős nevelődik „óvodánkban”. A pinzóniak között háromévesek is akadnak, ezeket rövidesen visszavisszük a szigetre, mert a patkányok már aligha tehetnek kárt bennük.

Kutyacsaholás hallatszott kintről, majd kisvártatva egy csapzott külsejű mesztic férfi lépett be a helyiségbe. Mint később megtudtam, Condoritoaneve, Puerto Ayorában lakik, és vadászattal foglalkozik.- Senor! - kezdte mondókáját de Vries felé fordulva. - Santa Rosa felé jártam. Vérnyomokat vettem észre, és azokat követve két megölt galápago páncéljára bukkantam...

A szakállas hollandit megdöbbentette a hír. Hiábavaló a tudósok fáradozása, ha alattomban a terepen tovább tart a teknősök irtása.- Reggel kimegyünk a helyszínre - jelentette ki de Vries. - Nyomára kell akadnunk a tetteseknek!

55