Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)

Kecskék és patkányok

ember kiszolgáltatottjai voltak, itt elnyerték teljes szabadságukat! Leggyakoribbak az elvadult házisertések.

Szólásmondás, hogy az ember leghűségesebb barátja a kutya. Nem tudhatjuk, melyik részről történt a hűtlenség: az ember hagyta-e el a kutyáját, vagy fordítva. Tény, hogy minden nagyobb szigeten rengeteg elvadult kutya él. Ezek végzik a legsúlyosabb pusztítást; megeszik a teknősök tojásait és a kikelt állatokat.

S ha már a kutyákról szóltunk, említést kell tennünk a másik kedvenc háziállatról, a macskáról is. A Galápagosszigeteken a szelíd cicák „visszavadulva”, az erdők ragadozóivá váltak.

...A biológusok többször felkeresték a hatvanas évek elején a kis Pinzón-szigetet. Érdekes, hogy ez a sziget mindössze tíz kilométerre fekszik a nagy Santa Cruz-szigettől, mégis egy viszonylag nagyon eltérő formájú, nyerges páncélú alfaj fejlődött ki rajta, amelyet a laikus is könnyen meg tud különböztetni a domború hátú Santa Cruz-i teknőstől. A pinzóni teknősök közül az első években 33 hímet és 59 nőstényt jelöltek meg, és összlétszámúkat mintegy 150-re becsülték. (Itt jegyzem meg, hogy az elefántteknősök megjelölése nem festékkel történik, hanem vékony acélfűrésszel jeleket „fűrészelnek” páncéljuk oldalába. Ettől az állatok nem károsodnak, a módszert azonban a fiatal - 30 cm-esnél kisebb - állatoknál nem alkalmazhatják.)

Úgy tűnt, hogy a pinzóni alfajt nem fenyegeti a kipusztulás veszélye. Ez azonban csak látszat. A valóság az, hogy a szigeten egyetlen fiatal teknőst sem találtak, csak idős állatokat. Márpedig, ha nincsenek utódok, a lassú kihalás itt is elkerülhetetlenné válik.

Vajon mi az oka annak, hogy nincsenek utódok? Talán ide is kecskéket telepített valamelyik jó szándékú halászember? Avagy kutyáit felejtette valaki a szigeten?

Nem! Egészen másról van szó. A kalózok zsákmányolt élelmiszereket rakodtak ki a partra, és a ládákban néhány fekete házi patkány rejtőzködött.

47