Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)
Repülőstoppal az ősvilágba
Béla először szállodában akart elhelyezni, de mikor tiltakoztam a költséges ajánlat ellen, Laci lakásában kaptam egy szobácskát. Az ő segítségével sikerült megtudnom, hogy nem egy, hanem két hajó is közlekedik a Galápagos-szigetekre: a „Cristóbal Carrier” és a „Donvale”. Mindkettő embereket, élő állatot és árut vegyesen szállít a fedélzetén. Most már csak az a kérdés, mibe kerül és mikor indul a legközelebbi járat? A fővárosban erre senki nem tudott választ adni, el kellett mennem a kikötőbe, Guayaquilbe. A „Cristóbal Carrier” éppen úton volt, ezért a „Donvale” tulajdonosát, Alvarez Washingtont kerestem meg, hogy megtudakoljam, mikor indul a Galápagos-szigetekre?- Amikor összegyűl elég áru és ember - vetette oda félvállról.- De mégis, mikor? - faggattam.- Talán egy hét, talán két hét múlva. Már volt alkalmam megtanulni, mit érnek Dél-Amerikában az efféle időmeghatározások. Ilyen bizonytalan hajóra nem várhatok. Akkor hát mit tehetek? A jó szerencse ezúttal sem hagyott cserben. A Metropolitan Touring által toborzott tehetős turistákat az ecuadori katonai légitársaság, a TAME gépei szállítják át a Galápagos-szigetekre. A kivénhedt négymotoros, propelleres masinák félig üresen közlekednek. De jó lenne az üres helyek egyikét valahogy megszerezni! Lacinak felvillant a szeme:- Van egy jó barátom a repülőtéren, beszélek vele. Éppen most javíttatja nálunk a kocsiját. Azzal autóba ült és elszáguldott, majd kisvártatva jött is vissza.- Dénes, csomagolj össze gyorsan! A barátom felsegít a gépre! A jó hírre előkerült Béla is, s egy köteg ecuadori papírpénzt nyomott a markomba, mondván: szükséged lehet sucré-4— A fregattmadár hímje nász idején (Akira Uchiyama felvétele) 21
