Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)
Repülőstoppal az ősvilágba
idegenforgalmi hasznot húzni. Turistacégek alakultak, színes prospektusokat nyomtattak a galápagosi hüllők képeivel és potom két-háromezer dollárért csalogatták a külföldieket: jöjjenek, tekintsék meg ezeket az itt felejtődött „ősvilági szörnyeket”! A Metropolitan Touring quitói irodájában engem is megajándékoztak egy szép ismertető füzettel. Három- és négynapos, meg egyhetes túrák közül válogathattam. Repülőgéppel visznek a szigetekre, ott modern légkondicionált luxusjachton szállásolnak el. A jacht hol itt, hol ott vet horgonyt a partok előtt, és motorcsónakból partra szállva megmutogatják, hogy milyen is a valóságban a híres galápago, meg a többi érdekes állat. Nos, az ilyesmiből én akkor sem kérnék, ha ingyen adnák. Más átkelési lehetőség után kell néznem! A Galápagos-szigeteken nemcsak állatok élnek, hanem emberek is, a statisztika szerint legalább háromezren. Szegény földművelő telepesek, akik jobb megélhetés reményében a kontinensről vándoroltak oda. Ok bizonyára nem luxusjachton közlekednek vagy repülőgépen, ha ügyes-bajos dolgaik intézésére az anyaországba kell utazniok. Kell tehát léteznie olcsó hajóforgalomnak, amely a helybeliek személy- és áruszállítását lebonyolítja - vélekedtem. Ecuador fővárosában, Quitóban sem voltam magamra hagyatott árva gyermek. Még otthonról levelezési kapcsolatba kerültem egy kedves magyar családdal, akik meghívtak magukhoz. A családfő, Botár Béla odahaza autószerelőként dolgozott, s amikor 1948-ban feleségével, Selyem Irmával Ecuadorba emigrált, ezt a jól menő szakmát folytatta tovább. Szorgalmas munkájának eredményeként egy év múltán már saját üzemet nyitott a fővárosban, melyet évről évre fejlesztett, bővített. Ebben segítségére volt két hasonló szakmájú testvére, Ferenc és László, akik szintén kivándoroltak Ecuadorba. Később már nemcsak autójavítással, hanem autóbuszok összeszerelésével is foglalkoztak. Zápor után sütkérező varacskosfejü gyíkok (Akim Uchiyama fényképe) 16
