Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)

Függelék

egyénileg utazók felügyelete megoldatlan.

Súlyos gond, hogy a külföldi turisták számának megsokasodása a belőlük megélni szándékozó ecuadori munkanélküliek seregét vonzza Galápagosra. Puerto Ayora lakossága rövid idő alatt megduplázódott. A nincstelen jövevények kíméletlenül pusztítják a még megmaradt erdőket, hogy kalibákat eszkábáljanak maguknak. Képzetlenségük miatt nincsenek tisztában azzal, hogy mily súlyosan károsítják a sziget törékeny ökoszisztémáját.

* * *

A Galápagos-szigeteket 1979-ben az UNESCO az emberiség világörökségévé nyilvánította. Bolygónk legjelentősebb természeti értékei sorában negyedikként került fel a listára - az amerikai Yellowstone, az etiópiai Simien és a kanadai Nahanni nemzeti parkok után. Ezzel a döntéssel Galápagos élővilágának megóvása az egész emberiség közös ügyévé vált.

Csakhogy a galápagosi világörökség már nagyon felbolygatott, megtépázott hagyaték. Az emberi beavatkozás túl mély sebeket ejtett a bennszülött élővilágon. Egyes veszélyeztetett állat- és növényfajok a szakemberek összefogásával talán megóvhatok a kipusztulástól, de a természet évmilliók alatt kialakult ősi rendjének visszaállítása reménytelen vállalkozás. Amit a jelenkor embere megtehet — menti a még menthetőt!

146