Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)
A hideg paplan átka
tóttá nedves óceáni légtömegek a vulkán lejtőin mind magasabbra sodródnak, a túltelített vízgőz apró cseppecskék formájában kiválik, előbb csak pamacsok, majd sűrű gomolyfellegek jelennek meg. Míg a partvidék porzik a szárazságtól, a magasban csaknem állandóan szitál az eső... A különböző övezetek csapadékviszonyairól - rendszeres megfigyelések hiányában - még nem állnak megbízható adatok a rendelkezésünkre. A kutatóállomás eddigi mérései szerint a partokon átlagban évente 200-300 milliméter eső hull, míg a Scalesia-övezetben legalább 1000 milliméter. Ennyi csapadék már elégséges ahhoz, hogy a kiirtott erdők helyén eredményesen lehessen gazdálkodni. Feltűntek az első házak. Ez Bella vista. Magyarul „szép kilátást” jelent. De van innen valamikor kilátás? Most legalábbis a fák koronáját súrolja a ködlebernyeg, és hiába leselkedem a kettőjük közötti réseken, egy porcikát sem látok a tengerből és az ayorai partokból. A párás, nedves időjárás különösen a gumós növényeknek kedvez, jó termést ad a yuca (manióka; vastag, répaszerű gyökerét fogyasztják), a burgonya meg a zöldségfélék is. Termesztenek egy hűvös klímát kedvelő kukoricafajtát is, az otoyt, vagy más néven, papa incát („inka burgonyát”). A megritkított erdőkbe kávécserjéket telepítettek. A termés mennyisége nem jelentős, a kávéexportnál sokkal fontosabb jövedelemforrás a vágóállatok, a szarvasmarhák és a kecskék kivitele. Bellavistán a leggondosabb megfigyeléssel sem tudtam tíz háznál többet összeszámolni. Néhány tanya minden bizonnyal még beljebb rejtőzködik. Dagasztottam tovább az iszapot, mely már helyenként fél lábszárig ért. Egyetlen gyalogossal sem találkoztam, itt mindenki szamárháton jár még a szomszédba is. A kis csacsik habarják össze híg latyakká az ösvények talaját. Ezeknek az ügyes állatoknak kitűnő érzékük van az iszaphabarcsban rejtve meghúzódó bazaltrögök kikerüléséhez, nekem néhányszor majd kificamodott miattuk a lábam. 112
