Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Az állhatatosság diadala
cselekményeket a tetszése szerinti sorrendbe helyezheti a minél sikeresebb drámai hatás érdekében. Az én munkám eredeti naplójegyzeteken alapszik, és a jövő számára talán az egyetlen hiteles forrás a Szabadság-barlang feltárásának történetéről. Ezért nem hagyhattam ki írásomból az „unalmasan” ismétlődő eseményeket, mert ezzel a valóság tényét csorbítottam volna meg az olvasmányosság kedvéért. Kérem tehát a kedves olvasó kitartását, mint ahogy sokkal nehezebb körülmények között nem adták fel a küzdelmet azok a „megszállottak”, akik odalent a mélyben naponta ismétlődően az életüket kockáztatva dolgoztak, küszködtek... Megértésre, kitartásra buzdítottam esti látogatásomon Erzsikét is, Lajos feleségét. Neki szintén elege volt már a „kövekből”, de főleg férje hosszan tartó fizetés nélküli szabadságából. Legutóbb én vetettem fel neki: Lajos elválik tőle, ha nem engedi el barlangkutatásra, most viszont ő lépett fel fenyegetődzéssel: elindítja a válópert, ha Lajos nem hagy fel ezzel az „őrültséggel”. Alig tudtam valahogy lecsillapítani a felforrósodott családi perpatvart, és mesélésre bírni Lajost. Mint várható volt, a Dász-töbörben a negyedik munkahét is változatlan programmal kezdődött: omlás, kőhordás, ácsolás, de részletezésüktől ezúttal megkímélem az olvasót. A hét utolsó napján érték el annak a hasadéknak a végét, amelyről Lajos az idézett levele végén írt. Itt ismét egy nagy kő állta útjukat, Istenem, ki tudja már hányadik!? De ez most mintha barátságosabbnak, csalogatóbbnak látszott volna. Alatta ugyanis egy különös, kút formájú, függőleges lyuk tátongott, ahova vízfolyások torkollottak, mint egy tölcsérbe. A tölcsér tetején keresztben pedig ott feküdt ez az ormótlan mészkődarab, mint valami kapuőr. Megcsillant a remény: ez volna a hírhedt „uenká”? így neveztük magunk közt - kezdőbetűivel rövidítve - azt az „utolsó nagy követ”, amely képzeletünkben a végső akadályt jelentette a barlang felfedezése előtt. Hej, ha ez igaz lenne!- A vízmosta, éles kőtömb legalább három mázsa súlyúnak tűnt - mesélte most már egyre lelkesebben Lajos. -94
