Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)

Az állhatatosság diadala

elveszítette. A sarkantyút aztán a víz vette pártfogásába, és a nyelő kövei közt egyre mélyebbre sodorta. [A lelet később múzeumba került, ahol Kalmár János fegyvertörténész megállapította, hogy ilyen sarkantyút a XIV. század végén, a XV. század elején használtak.]

Ezután lemásztunk a három emelet mélységű aknába. Terpesztett lábakkal könnyen lehetett közlekedni benne, minden ácsolatfa szilárdan állt, nem kellett attól tartani, hogy valamelyik a kezünkben marad. Mindez Lajos munkáját dicséri. Annál riasztóbb volt a látvány odalent: engem az „egyes” munkahely hírhedt Róka-lyukjára emlékeztetett!- Tegnap csak egy métert tudtunk haladni, most a 13. méternél tartunk. Bontás, majd ácsolás közben többször is beomlott az oldalfal. Nagyon veszélyes a helyzet, nem tudom, hogyan birkózunk meg vele... - mondta Lajos.

Tizenharmadik méter! Az előző két feltárás is ebben a mélységben akadt el. Az égerszögi önkéntes kutatóknak bedőlt az aknájuk, Jakucs embereit pedig - a pénzhiányon kívül — bizonyára a fokozott életveszély kényszerítette meghátrálásra.

És mi lesz a sorsa a mi „négyes” munkahelyünknek? Sikerül-e legyőzniük Lajoséknak a bűvös 13-as mélység kárhozatát?

Hírek a föld alól

1954. szeptember 27. - október 19.

A következő héten lélekben Égerszögön jártam, gondolataim a Dász-töbörben kalandoztak. Nagyon szurkoltam Lajoséknak, de ugyanakkor féltettem is őket: nehogy a nagy nekibuzdulásban, a megbabonázott mélység minden áron való legyőzősének igyekezetében valami végzetes baj érje őket.

Kéthetes szabadságuk lejártával, október 3-án hazatértek Pestre barlangkutató csoportunk Dász-töböri önkéntesei:

90