Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Az állhatatosság diadala
A műszak végén úgy határoztak: nincs értelme itt a további küszködésnek, új aknát kell elkezdeni. Az éjszakai omlás végleg eltemette a hírhedt Róka-lyukat. Az új akna mélyítéséhez a Zoli-terem magasságában kezdtek hozzá. Az ötödik héten vissza kellett térni oda, ahova már két héttel korábban eljutottak. Először gyorsan ment a munka, hétfő estére már három méterre mélyült az új akna. Kedden további két méterrel haladtak függőlegesen lefelé. A mélyből, a kövek közül bátorítóan áramlott az igéző huzat. Szerdán váratlan esemény zavarta meg a biztatóan haladó bontást. Lajos szavait idézem: „Sanyi és Zoli dolgozott lent az aknában, sorra adogatták fel a kibányászott köveket. Én fent maradtam a Zoli-teremben, és megpróbáltam elrakni a kikerült anyagot. Zoli-terem! Ez az elnevezés már megcsúfolása az eredeti üregnek, mely hajdan szobányi méretű volt, de mostanra annyira feltöltődött, hogy csak hason csúszva közlekedhettünk benne. Hirtelen erős roppanást hallottam. Felnéztem a mennyezetre, és megdöbbenve láttam, hogy a sziklaboltozat középtájon megrepedt, a hasadék gyorsan szélesedik, a sok tonnás kőtömeg kezd lassan aláereszkedni. A veszély felismerése átvillant az agyamon. A fiúk vagy nyolc-tíz méterrel lejjebb tartózkodtak a szűk aknában. Ha ráborul az akna szájára ez az irgalmatlan nagy kő és a fölötte levő több vagonnyi törmelék, társaim örökre bennrekednek.- Sanyi!! Zoli!! Gyertek azonnal fel! Szakad a Zoli-terem! Felértek, mielőtt még megtörtént volna a baj. Nem vesztegethettük az időt. A közelben lévő farönköket beszorítottuk a nagy kő alá, és ideiglenesen sikerült megállítani a további dőlést.” A következő napon, szeptember 16-án az új aknában is kritikussá vált a helyzet. Alul egy több méteres sziklatömb zárta el az utat, és eltávolítására Lajos bevetette a kis kalapácsot. Bekövetkezett, amire számítani lehetett, a kőomlás. A tíz emelet magasságú kőtömeg mozgásba jött. 75
