Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Remények és keservek
lenni! Azt hittem, számomra befejeződött a barlangkutatatás... Legyőztek a kövek... Ekkor megszólalt egy belső hang: Dénes, ne hagyd el magad! Nem tört csontod, csak valami rándulás történhetett. Pár nap alatt rendbe jöhetsz! A déli ebédszünetben Gyurka ismét jól megdögönyözte a derekamat. Nagyon fájt, de tűrtem. Ez lehet az egyedüli orvosság itt a vadonban. Délután segített néhány bányász, a pap és sógora, és természetesen Csupor Pista. Sikerült beszerveznie a munkába a járási tanács egyik revizorát, aki éppen ellenőrző körúton járt a faluban. Egészen sötétedésig dolgoztak, kitermeltek nagy csomó követ. Augusztus 17. Ma is mint tegnap, vigasztalanul esett az eső. Mintha az időjárás is engem siratna. Hála Gyurka masszírozó tudományának, egyre jobban éreztem magam, bár hirtelen mozdulatnál éles fájdalom gyötört. Az erős akarat minden bajt legyőz - hajtogattam magamban. Délután újra munkába álltam. Együtt volt a csapat, Gyurka, Irénke és Rózsika, meg a falusi segítőtársak, Csupor Pistával az élen. Új brigádtag Szőke „elvtárs”, a járási tanács pénzügyi előadója. Beteges, idős ember, az aknabeli munka nem neki való, ezért őt osztottuk be csigázónak a felszínen. A zuhogó esőben zokszó nélkül végezte a számára szokatlan feladatot. Ismét átvettem a vájárságot. Izgalmas, változatos munka, elvonja a figyelmet az időnként belém nyilaló fájdalomról. Járatunk hatalmas kőomlásba torkollott. Ezen kellene valahogy ürgelyukat vágni. A kilátások nem valami biztatóak... A mai nap ismét felhangzott a kinizsis jeladás: pupíli! Erősítés érkezett Budapestről, visszatért táborunkba Molnár Misi. 55
