Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Remények és keservek
- Maga a táborparancsnok? - kérdezte az egyik.- Igen - feleltem.- Mióta vannak itt?- Tizenkét nappal ezelőtt jöttünk...- Ön vagy társai nem láttak erre járni egy 25 év körüli, magas, fekete hajú fiatalembert? Olyat, mint ez a kép mutat - s elővett egy arcképet a zsebéből. Míg a képet nézegettem és tagadóan ráztam a fejemet, hozzátette a másik rendőr:- Gyilkosság alapos gyanúja miatt keressük. Állítólag itt bujkál a környéken. Ha betérne magukhoz, próbálják itt tartani, adjanak neki enni és inni, s közben valaki szaladjon le az erdőn át Égerszögre, és telefonon értesítsenek minket. Nagy kő esett le a szívemről! Kali nyaktilója Augusztus 12. A rendőrök váratlan megjelenése óvatosságra intett. Jöhetnek olyankor is, amikor az aknánk javában füstöl, vagy éppen megremeg a kis kalapácstól. Ezért még az este megszerveztük a figyelő és jelző szolgálatot. Ha „illetéktelen” személy, legyen egyenruhában vagy civilben, jelenne meg a láthatáron, azonnal riadóztatni kell a csoportot, főleg az aknában lévőket. A jelszó: ürgehús! A mai napon Balázs Lajos játszotta a fő szerepet. Már korán reggel hozzálátott az Első kapu utáni nagy kürtő aládúcolásához. A hosszú üregen át a magasból ugyanis időnként alattomos kövek gördültek le, és életveszélyessé tették a kürtő alatti tartózkodást. Az ácsolás nagyon kockázatos munka volt, mert Lajosnak egészen be kellett térdelnie a kürtő aljába, hogy beilleszthesse a méretre szabott gerendákat. Ezekre a keresztfákat arasznyi hosszú szegekkel erősítette rá. Az ütlegelés omlást idézett elő, szikladarabok váltak ki a kürtő oldalából. Lajos nagyot nyögött:- Jaj, rám esett egy átkozott... 48
