Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)

Remények és keservek

a vége, hogy a felfedezett Béke-barlangra Aggtelek tette rá a kezét. Most nem szeretnének úgy járni, hogy adakozásuk révén - a teresztenyeieknek legyen cseppkőbarlangjuk!- És még mit mondtak?- Ha nem hagyjuk abba a munkát a Vizetesnél, nem adnak több élelmet!

Dúcfa fecskével Augusztus 4.

További munkánkat nem az égerszögiek ultimátuma határozta meg. Már korábban úgy döntöttünk: feladjuk a kettes munkahelyet, mert semmi remény arra, hogy szegényes eszközeinkkel a Vizetes felől sikert érjünk el. Brigádunk utolsó ténykedése az volt, hogy az aknát lefedtük farönkökkel - nehogy a legelésző állatok közül valamelyik beleessen a négyméteres lyukba.

Erőinket most már kizárólag a táborunk melletti egyes munkahelyre összpontosítottuk. De itt sem rózsás a helyzet! Éjjel megint beomlott az akna egyik oldala.- Be kell ácsolni - mondta Lajos. - Anélkül nem juthatunk tovább.

Reggel két brigádot szerveztünk. Az egyik fákat termelt ki a közeli erdőből. A sűrűbb részben magas, sudár, arasznyi törzsű fákat választottunk ki. Az erdész - az égerszögi Csorba Pali bácsi - jó barátunk, így fakivágási engedélyre nem volt szükségünk. Egymás után húzkodtuk le a legallyazott, 10-15 méteres fatörzseket az akna szájához, ahol méretre felaprítottuk. Lajos végezte az ácsolást, a lyuk mélyéről kiabálta fel kívánságait:- Nyolcvanöt centi, egyik végén fecske! - Ez azt jelentette, hogy a 85 centiméter hosszúra levágott fának az egyik végét két oldali befűrészeléssel fecskefarokhoz hasonló, széles V alakú bevágással kellett ellátni, ebbe a mélyületbe

30